Szabadfalvi József: Pásztorcsanakok Észak-Magyarországon (Miskolc, 2001)
I. A KUTATÁS TÖRTÉNETE ÉS CÉLKITŰZÉSEI
nem feltétlenül alkalmazták a területre jellemző, hagyományos eljárásokat. Az egri Dobó István Vármúzeum néprajzi gyűjteményében pl. akadnak olyan új, csónak formájú ivóedények, amelyeknek a belső részét nem is faragták teljesen ki. Nem szabad azonban azt liüinünk,hogy ajándékozási, vagy eladási célokra csak a 20. század második harmadától vagy közepétől kezdtek ivópoharakat készíteni. Már a millenniumi évekből is vannak olyan csanakjaink, amelyek azt sejtetik, hogy azokat nem a pásztorok, vadászok és más erdei emberek részére, forrásokból és patakokból történő vízivás céljára, hanem idegenforgalmi célokra, eladásra készítették. A magyar népművészeti és konkrétan a pásztorművészeti szakirodalomra általában az volt a jellemző, hogy a következtetéseket kevés tárgy ismeretében vonták le. Szinte ugyanarra a tíz-tizenöt tárgyra hivatkoztak és megállapításaik is nagyon hasonlóak, új tárgyak feltárásával és közlésével jóformán csak egy-két múzeumi gyűjtemény ismertetésében találkozhatunk. Ezért ebben a munkában az észak-magyarországi csanakok teljes körű funkcionális, történeti, etimológiai, tipológiai és ornamentikái elemzését és feldolgozását tűztem célul. Ennek érdekében a régió minden muzeális gyűjteményét, a szükségnek megfelelően, többször is felkerestem. A néprajzi nyilvántartásból kigyűjtöttem a csanak-gyűjtemények összes leírókartonját, majd azokat a magam számára a feldolgozáshoz lemásoltattam. Ezután minden gyűjteményben kézbe vettem az összes csanakot a legjelentősebb anyaggal rendelkező Néprajzi Múzeumban, illetőleg Nógrád, Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-SzatmárBereg és a kiváló országos népművészeti anyagot őrző debreceni Déri Múzeumban. Anyaggyűjtő munkám során legalább ezer ivóedényt vettem kézbe, vizsgáltam meg, kartonjaimon jegyzeteket és rajzokat készítettem. Az említett pályázati támogatásból és részben a miskolci Herman Ottó Múzeum segítségével a feldolgozásra kiválasztott tárgyakról fényképeket és rajzokat készíttettem. Az írás során ezeket rendeztem, forgattam, de amikor az illusztrációk elkészültek, az egész kéziratot újra kellett írnom. A publikálásra kerülő, legjellegzetesebb tárgyakat is nehéz volt kiválogatni. Arra törekedtem, hogy a legteljesebb anyagból vonjam le következtetéseimet. A fa ivókanalakat a következő sorrendben tárgyalom: 1. A csanakok formái és típusai Észak-Magyarországon; azok jó másfél évszázados alakulása 2. A fültípusok, azok tipológiai, területi és történeti vonatkozásai 3. Az alkalmazott díszítési módok, valamint azok területi és történeti kapcsolatai 4. A 20. század közepén kialakuló új törekvések 5. Összefoglalás