Szabadfalvi József: Pásztorcsanakok Észak-Magyarországon (Miskolc, 2001)

I. A KUTATÁS TÖRTÉNETE ÉS CÉLKITŰZÉSEI

nem feltétlenül alkalmazták a területre jellemző, ha­gyományos eljárásokat. Az egri Dobó István Vármúze­um néprajzi gyűjteményében pl. akadnak olyan új, csónak formájú ivóedények, amelyeknek a belső ré­szét nem is faragták teljesen ki. Nem szabad azonban azt liüinünk,hogy ajándékozá­si, vagy eladási célokra csak a 20. század második har­madától vagy közepétől kezdtek ivópoharakat készí­teni. Már a millenniumi évekből is vannak olyan csa­nakjaink, amelyek azt sejtetik, hogy azokat nem a pász­torok, vadászok és más erdei emberek részére, forrá­sokból és patakokból történő vízivás céljára, hanem idegenforgalmi célokra, eladásra készítették. A magyar népművészeti és konkrétan a pásztormű­vészeti szakirodalomra általában az volt a jellemző, hogy a következtetéseket kevés tárgy ismeretében vonták le. Szinte ugyanarra a tíz-tizenöt tárgyra hivat­koztak és megállapításaik is nagyon hasonlóak, új tár­gyak feltárásával és közlésével jóformán csak egy-két múzeumi gyűjtemény ismertetésében találkozhatunk. Ezért ebben a munkában az észak-magyarországi csanakok teljes körű funkcionális, történeti, etimológi­ai, tipológiai és ornamentikái elemzését és feldolgozá­sát tűztem célul. Ennek érdekében a régió minden muzeális gyűjteményét, a szükségnek megfelelően, többször is felkerestem. A néprajzi nyilvántartásból ki­gyűjtöttem a csanak-gyűjtemények összes leírókarton­ját, majd azokat a magam számára a feldolgozáshoz le­másoltattam. Ezután minden gyűjteményben kézbe vettem az összes csanakot a legjelentősebb anyaggal rendelkező Néprajzi Múzeumban, illetőleg Nógrád, Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár­Bereg és a kiváló országos népművészeti anyagot őr­ző debreceni Déri Múzeumban. Anyaggyűjtő mun­kám során legalább ezer ivóedényt vettem kézbe, vizs­gáltam meg, kartonjaimon jegyzeteket és rajzokat ké­szítettem. Az említett pályázati támogatásból és rész­ben a miskolci Herman Ottó Múzeum segítségével a feldolgozásra kiválasztott tárgyakról fényképeket és rajzokat készíttettem. Az írás során ezeket rendeztem, forgattam, de amikor az illusztrációk elkészültek, az egész kéziratot újra kellett írnom. A publikálásra kerü­lő, legjellegzetesebb tárgyakat is nehéz volt kiválogat­ni. Arra törekedtem, hogy a legteljesebb anyagból vonjam le következtetéseimet. A fa ivókanalakat a következő sorrendben tárgya­lom: 1. A csanakok formái és típusai Észak-Magyarorszá­gon; azok jó másfél évszázados alakulása 2. A fültípusok, azok tipológiai, területi és történeti vonatkozásai 3. Az alkalmazott díszítési módok, valamint azok te­rületi és történeti kapcsolatai 4. A 20. század közepén kialakuló új törekvések 5. Összefoglalás

Next

/
Thumbnails
Contents