Szabadfalvi József: Pásztorcsanakok Észak-Magyarországon (Miskolc, 2001)
X. ÖSSZEGZÉS
zsaszerű faedény'. Közép- és Észak-Tiszántúlon (Köröstarcsa, Hortobágy, Szamos vidék) 'fából faragott kis öblös vízmerítő bögre v. lapát'. A szatmári Erdőháton, a Paládokon, Tiszadobon, Csengerben, Nagybányán, Gyulán, Makón merítőedény'; néhány helyen még kisebb edény' a jelentése. A cserpák és cserpákul Beregszász vidékén 'mereget', a cserpál Vissen és Tiszadobon ' meri tget'. 122 A szó nyelvünkben csak későn, 1731-ben fordul először elő: cserpák 'merítőedény', de 1893-ban már 'ivóedény' jelentéssel. A szót a magyar nyelvtudomány szlovák vagy ukrán eredetűnek tartja, ahol ugyanebben a formában és azonos jelentéssel bír napjainkban is. A román ciorpác (jelentése ugyanaz) is az ukránból származott; viszont már román közvetítéssel jutott a moldvai csángóba, amelynek jelentése nagy merítőkanál" 2 \ A szó átvétele annyira új, hogy Herman Ottó híres pásztorszótárában még a szlovákos crpák írásmód szerepel. Szeretném még leszögezni, hogy a cserpák csak a palóc és az északkeleti nyelvjárásokban ismeretes! Van azonban némi gond a szó jelentésével. Magyar nyelvterületen a csanak tiupusú kis ivóedénykét sehol sem nevezték cserpáknak, ezt megfigyelhettük ebben a munkában. A cserpákok, a magyar népterületnél északabbra élő népeknél sem ivóeszköz, hanem tejmeregető eszköz volt. Erre utal a formája, de főként a nagysága. 122 UMTSz.I. 804-805. 123TESZ. 1512. 124TESZ. 1.545-546. Lehet keresgélni a csobán és a csobolyó szavaink környékén is. Az oszmántörök eredetű csobánmk is akad 'ivóedény' jelentése; s a csobolyó egyik lehetséges alapszava, a csob(oly) alapszava finnugor eredetű. Jelentése legközelebbi rokonnépeinknél, a voguloknál és az osztjákoknál 'nyírkéregből készült ivóedény', a finneknél pedig fakupa'. Az osztják szó azután átkerült más finnugor népek nyelvébe is, feltehetőleg a tárggyal együtt. 124 Megállapíthatjuk - tehát -, hogy a magyarság körében három területen is használt, igen kifinomult formájú és díszítésű, mondhatjuk nagy számban ránk maradt eszköznek nem volt széles körben, azonosan használt elnevezése. Sőt inkább több is volt különböző területeken. A csanak forma pedig elsősorban a tudományos a múzeumi szakzsargonban, mint szükséges terminus technikus alakulhatott ki és a szakirodalommal vált széleskörűvé. Majd ez olyan hatást keltett, mintha ez országosan, általánosan ismert lenne. X.2. Az észak-magyarországi csanakok sajátosságai Megfelelő következtetéseket csak az elérhető, legteljesebb tárgyi anyag vizsgálatával lehet levonni. Néhány eszköz ismerete csupán tendenciák megfogalmazásához elegendő. Jó lenne, ha a csanakokat Dél- és NyugatDunántúlon, illetőleg Erdélyben is közelesen feldolgoznák. Megnyugtató összehasonlító vizsgálathoz csak ez
