Szabadfalvi József: Pásztorcsanakok Észak-Magyarországon (Miskolc, 2001)

I. A KUTATÁS TÖRTÉNETE ÉS CÉLKITŰZÉSEI

szeti monográfiájában foglalkozott a pásztorművészettel.

14 Manga Jánosnak két német nyelvű összefoglalása az 1960-as években jelent meg, a dunántúli, illetőleg az alföldi és felvidéki pásztorművészetről. 1972-ben pedig könyve Magyar pásztorfaragások címmel.

1

' A két monograms közül Mangának voltak megszívlelendőbb megállapításai. Az elmúlt évtizedekben két nagyobb múzeumi központ csanakgyűjteményét dolgozták fel. Elsőként, 1962-ben, Füzes Endre adott alapos leírást a pécsi Janus Pannonius Múzeum néprajzi gyűjteményének fa ivópobarairól.

16 A debreceni Déri Múzeumban őrzött csanakokat pedig, 1981-ben, V Szatmári Ibolya publikálta. „A Déri Múzeum néprajzi gyűjteményében harminckét ivócsanak található. Ezek többsége (20) észak-magyarországi származású (Nógrád-Heves-Borsod megye). Jelentős az erdélyi ivócsanakok száma is (8), míg Dunántúlról csupán két ivócsanak került hozzánk." Közölte mindegyik fotóját és részletesen leírta a tárgyakat is, illetőleg néhány általánosabb következtetést is megfogalmazott írása elején.

1

" Az elterjedés területéről, típusairól, elnevezéseiről és díszítéséről a legteljesebb összefoglalást a Néprajzi Lexikon Manga János és Földes László nevével jegyzett csanak szócikkében olvashatunk:

18 Az ősinek tekinthető eszközt hazánkban csak két nagyobb területen, a Dunántúlon és az észak-magyarországi hegyvidék népeinél használták. Illetőleg három díszítési módját, a karcoltat, spanyolozottat és domborműves faragásút különböztethetjük meg. Használatban van még „a Kárpátok vidékének román és szláv lakosságánál, leginkább a szerbeknél. A megnevezés oszmán-török eredetű (?). A szó és tárgy nagy elteijedtségét jól mutatja, hogy csanacs formában,'egy darab fából faragott kanálszerű merítő' jelentéssel, ismerik Mongóliában is." A szócikk egyes megállapításaira majd a végső, az összefoglaló fejezetben térünk viszsza. Csupán azt tesszük szóvá, hogy a csanak szó a magyar nyelvtudományi kutatások szerint ugyan török, de feltételezhetően ennek kun-besenyő rétegéből. Az első előfordulása is a 14. század elejére tehető.

19 Az ivóedényről további adatokat részben a pásztorkodási szakirodalomban,-" a népművészeti monográfiákban találunk, mint pl. a század elején kiadott Malonyay Dezső által szerkesztett kötetekben.

21 A később közreadott népművészeti monográfiákkal már nem vagyunk ilyen szerencsések. Az ötvenes években megjelentek az új, szocialista népi díszítőművészeti összefoglalások, illetőleg a későbbiek is in14 Domanovszky György 1944.; 1981. 15 Manga János 1961.; 1972. 16 Füzes Endre 1962. 17 Szatmári Ibolya 1981. 18 Manga János-Földes László 1977. 19TESZ. 1.476-477. 20 L. pl. Paládi-Kovács Attila 21 Pl. Malonyay Dezső, 1907-1922.1-V.