Fügedi Márta: Reprezentáns népcsoportok a 19-20. század fordulójának népművészet-képében (Miskolc, 2001)

VI. EGY NÉPCSOPORT REPREZENTATÍV SZEREPBEN -A MATYÓ PÉLDA - b) A reprezentatív népkép felhasználása - 2. „Szórakoztató egzotikum"

viszik a külföldi nőket. A lányok megtáncoltatják az idősebb urakat is, megforgatják őket jó matyósan" - írja le Dala József azt a miliőt, melyet a MÁV Vendégház nyújtott az idelátogató, „matyó népélményre vágyó" vendégnek.

343 Kíméletlenebb képet fest viszont a matyó idegenforgalomról Szabó Zoltán indulatos szociográfiájában:

344 „Micsoda szörnyű ellentét, hogy éppen a legnyomorultabb matyó falu közepén teremtettek egy Potemkin-kocsmát, ahol idegenek gyönyörűségére a talmi magyar élet pompáját mutogatják ... Az autósoknak az idegenforgalmi csárdában a barackpálinka mellé matyólányokat és gatyás matyólegényeket szolgálnak fel, hogy táncoljanak velük." A mezőkövesdi idegenforgalmi arculat kialakításában fontos szerepet kapott a pályaudvar is, amely a vonattal érkező vendég első benyomásai miatt lényeges pontja a tudatosan alakított arculatnak. Ezeket a szempontokat is szem előtt tartva a MÁV a Vendégházzal egy időben a pályaudvart is „matyóba öltöztette". A várótermekbe pirosra festett „matyó bútor" került, vagyis lócák, asztalok, székek, fogasok, facsillár és képkeretek jelezték a matyó hangulatot, ráadásul búboskemencét is építettek a helyiségbe. Mindez a falakon elhelyezett cserepekkel, kulacsokkal együtt egy matyó tisztaszoba hangulatával fogadta a vendéget a pályaudvar várótermében. „A népművészeti pályaudvaron nyáridőben még matyó motívumokkal telefestett remek kerti székek állnak a peronon, matyó mintákkal ékesített piros napernyők alatt" - írja a vármegyei szociográfiában „Matyóországról" Kozma Béla/

45 Az idegenforgalom tömegessé válása, a látogatók érdeklődése, valamint a helyi lehetőségek hamarosan kialakították a mezőkövesdi program állandósult forgatókönyvét. A matyó népéletet idegenforgalmi látványosságként, a magyarságot jellemző reprezentatív népi programként bemutató kínálat fő pontjai, sztereotip momentumai a következők voltak: 1. A matyó nép „megtekintése" - élményszerű, spontán benyomások a népéletről. Erre elsősorban a vasárnap volt a legalkalmasabb, amikor is templomba menet, illetve a délutáni „karulás", vagyis közös séta, „korzózás" alkalmával a matyó népviselet ünnepi változata tömegesen látható, amely valóban színpompás látványt nyújtott. Jeles vendégek, a népélet iránt mélyebben érdeklődő látogatók szívesen tekintettek „mélyebbre" is a népéletben, így egy-egy kiválasztott matyó család meglátogatása otthonában, s a paraszti élet- és lakáskörülmények megismerése is kedvelt programponttá vált. Az oldenburgi nagyhercegnő például Pető Márton gazda házát tekintette meg, ahol még az istállót is megnézte. Holland közgazdászok pedig Molnár Márton házában éppen disznótort láthattak.

346 2. Népszokások stilizált és dramatizált bemutatója - a népélet, néphagyományok ilyenfajta bemutatása a millenniumi sikeres matyó lakodalom óta állandósult. A lakodalomból lakodalmassá váló bemutatók aztán a század eleje óta önálló műfajjá váltak, és nagy tömegeket mozgató, látványos változatuktól a „kamara"-változatokig, a lakodalom ceremóniasorából vett szemelvényekig kialakított skálán épültek be az idegenforgalom helyi kínálatába. A Vendégházban, az Olvasókörben vagy szabadtéren bemutatott lakodalmi jeleneteket olykor parasztszereplők, máskor iskolás gyerekek vagy éppen a helyi polgári körökből szerveződött színjátszó kör tagjai adták elő. A korabeli újságok tudósításaiban gyakran olvasható a következő megfogalmazás is: „életképeket adtak elő a ma13 Dala J.-Erdélyi J., é. n. (1941) 15. u Szabó Z, 1938. 74. 15 Kozma B., 1939. 108. ír> Tóth Kálmán újságcikk-gyűjteménye HOM NA 4680.