Fügedi Márta: Reprezentáns népcsoportok a 19-20. század fordulójának népművészet-képében (Miskolc, 2001)

VI. EGY NÉPCSOPORT REPREZENTATÍV SZEREPBEN -A MATYÓ PÉLDA - b) A reprezentatív népkép felhasználása - 2. „Szórakoztató egzotikum"

tyó népéletből", vagy más alkalommal „népmulatságot mutattak be a vendégeknek". A lakodalmas mellett az aratóünnep szerepelt még a szokásbemutatók repertoárján. 3. Vendéglátás, mulatozás a vendég aktív bekapcsolásával. Az idegenforgalom és a vendéglátás, fogyasztás összekapcsolása csak a megfelelő háttér, vagyis a Matyóház megnyitása után vált biztosítottá Mezőkövesden, ahol 60-70 fő vendéglátására, étkezéssel, tánccal egybekötött szórakoztatására nyílt lehetőség. 4. A látványos matyó népviselet „kipróbálása", a viseletbe való beöltözés és emlékfotók készítése korábban csak a kiváltságosabb, előkelőbb vendégek élménye volt, majd a Vendégház működésével általánosabbá vált. Az oldenburgi nagyhercegnő, a sziámi uralkodó felesége, József Ferenc főherceg és neje mind felpróbálták a matyó viseletet, s az újságokban róluk megjelent „beöltözött képpel" kiváló propagandát jelentettek a matyó idegenforgalomnak. 5. A matyó népművészet emlékeinek, elsősorban a hímzéseknek a bemutatása természetesen elmaradhatatlan programpont volt az érdeklődő látogató számára, hogy a helyi értékeket történetiségében is láthassa, s mindez a matyó népművészet nemzeti értékeit is hitelesítse. A gimnázium gyűjteménye ezért a múzeum szerepét töltötte be az idegenforgalomban, de kézimunka-kiállítást láthatott az idegen a Vendégház vitrinéiben is, jelesebb alkalmakra pedig külön kiállítási bemutatókat is szerveztek Mezőkövesden. 6. Kézimunka-vásárlási lehetőségek biztosítása a különleges emléktárgy és az eredeti matyó népművészet illúziójának lehetőségét nyújtotta az idelátogatónak. Kézimunkák készítésével és árusításával már a század elejétől foglalkoztak Mezőkövesden mind a matyók, mind pedig a helyi kereskedők, sőt az intelligencia képviselői is. így az idelátogató idegen programjának megfelelően válogathatott, hogy a Szív-Hímző főtéri boltjából, a Matyóház kínálatából vagy éppen Kis Jankó Bori nénitől vásárol-e matyó kézimunkát emlékül. „A matyó nép úgy hozzászokott az idegenhez, mint az erőspaprikához" - írta 1936-ban a Felsőmagyarország.

347 Ugyanebben az évben 7000 vendéget jegyeztek be a Matyóház vendégkönyvébe. A mezőkövesdi idegenforgalom összetételének érzékeltetésére álljon most itt néhány példa az 1930-as évek rangosabb vendégeinek sorából, a korabeli újságok tudósításaiban tallózva:

348 India leggazdagabb fejedelme, az Indorei maharadzsa és kísérete mindenekelőtt a matyók táncában gyönyörködött. A windsori herceg és felesége matyó lakodalmat néztek, a japán követ a Matyóházban csárdást táncolt. 250 német vendég egyenesen az IBUSZ által szervezett különvonattal érkezett, s a vasútállomásról lovasbandériummal mentek a főtérre, majd a Matyóházban sokszínű betekintést kaptak a matyó viselet és népszokások színességébe. A cserkész lánykongresszus vendégeit is elhozták Kövesdre, továbbá a Nemzetközi Asszonyhét résztvevőit, holland tanárokat, a budapesti finnugor kongresszus résztvevőit, a Báthory-Sobieski ünnepségekre érkező lengyel küldöttséget. A Mezőkövesdet meglátogató számos híres ember közül talán a sziámi királyi pár látogatása volt a legemlékezetesebb, az egzotikus uralkodópár alakja szinte folklorizálódott a kövesdiek körében. Prajadhipok király, Sziám (ma Thaiföld) uralkodójának és feleségének matyóföldi látogatása 1934. augusztus 13-án zajlott, s az előkészületek, valamint a jelentős sajtókampány megmozgatták az egész lakosságot. A Magyar Jövő kiküldött tudósítója szemFelsőmagyarország, 1936. Tóth Kálmán újságcikk-gyűjteménye HOM NA 4680.