Fügedi Márta: Reprezentáns népcsoportok a 19-20. század fordulójának népművészet-képében (Miskolc, 2001)

VI. EGY NÉPCSOPORT REPREZENTATÍV SZEREPBEN -A MATYÓ PÉLDA - b) A reprezentatív népkép felhasználása - 2. „Szórakoztató egzotikum"

Az IBUSZ színes programfüzete az 1930-as években Magyar vasárnap címmel ajánlja a „tősgyökeres magyar hangulatot" a magyar falvak legjellegzetesebb képviselőivel, köztük a matyókkal: „A palócos jellegű, de sajátos néprajzi egyéniségű, pompázó, változatos öltözetű, graciózus járású, szép arcú matyó-magyarok középpontja Mezőkövesd." Az idegenforgalom 1933-tól vált intézményesítetté és szervezetté Mezőkövesden, amikor is sikerült az idegenforgalom helyi infrastruktúráját kiépíteni a MÁV és az Idegenforgalmi Hivatal összefogásával. Ekkor nyitották meg a matyó Vendégházat, Mezőkövesd legjellegzetesebb idegenforgalmi létesítményét. A Vendégház aztán Matyóház néven került be a köztudatba, mint egy olyan jellegzetesség, amely az érdeklődő számára mindent egyesíteni tud, amely a matyóknál látnivaló. „A faragott tölgyfabútorok és csillárok, a falakat díszítő művészi csempék, a matyóruhás kiszolgálók elénk tárják ennek a községnek magyaros ízlését" - írja Az utas könyve.

340 A Matyóház berendezését egy helyi asztalosmester, Berecz József készítette, Maiász Gitta iparmüvésznő tervei alapján. A bútorok - hosszú karoslóca a falak mentén, tükör, tálas, kis asztalkák és karosszékek színes virágos festéssel - a matyó parasztbútorok és a tisztaszoba hangulatát sejttették, de a vendégház termeinek tágassága, belmagassága, valamint a vendéglátás összetett funkciója miatt mégis inkább kulisszaként szolgáltak. A falakat a tisztaszoba díszítésének megfelelően cifratányérok, szentképek, fotók díszítették, de megfért mellettük a „magyaros ízlés" jeleként a szögre akasztott karikásostor, a cifraszür, a mézeskalács szív, sőt régi és értékes matyó lepedőbetéteket is használtak falvédőként a falak díszítésére. A Matyóház alkalmas volt kisebb csoportban a látogatók megvendégelésére, a magyaros vendéglátás megismertetésére is. Emellett a boltívvel elválasztott második helyiségben szinte múzeumként mutatták be a matyó népművészet szebbnél szebb darabjait, valamint a matyó kézimunkákból válogatva térítőket, díványpárnákat, blúzokat, sőt matyó babát és hímzett papucsokat is vásárolhatott a turista. A Matyóház vezetője egy nyugalmazott ezredes felesége, a több nyelvet beszélő Pöcher Gyuláné Vay Ibrányi Ilona lett, aki feladatát nagy odaadással látta el.

341 Működéséről így ír a Mezőkövesdi Újság: „Pöcherné mindent elkövet, hogy visszavigye a régi útra a matyókat. Időnként berendel magához matyólányokat és legényeket, kölcsönadja a matyóházban lévő régi ruhákat, és a megvendégelt matyó fiatalság eltáncolja a régi táncokat, matyómódra mulatozik, matyódalokat énekel. Sokszor nagy nézőközönsége van ezeknek a matyó-vendégeskedéseknek: idegenek, akik felejthetetlen élményekkel távoznak."

342 Az idegenforgalmi szolgáltatásokhoz hozzá tartozó vendéglátás, szórakoztatás hamarosan erősen megosztotta a matyó közvéleményt. „... a MÁV stilizált matyóbútorral, búboskemencével vendégházat rendezett be utasainak. Szórakoztatásukról is gondoskodott. Ott ülnek a virágos udvaron cigányok mellett a szálas matyólegények, hímzett lobogós ingujjban, kékített bőgatyában, fejük búbjára csapva a gumival hozzákapcsolt hosszú rozmaringos kalap. A lányok legszínesebb ruhájukban várnak a táncra. Jó ebéd után rázendít a banda, s a matyópárok forognak a betonon. Sokfodrú szoknyájuk szétnyílik, mint a harang, repül utánuk. Kivillannak a fehér alsók, a hosszú, térden alul érő slingolt nadrágok. Libeg a sok fodor, pántlika a levegőben, s hullámzanak a kék gatyák. Exotikum ez az idegen tömegnek, mely körülállja a táncolókat. A legények táncba " Az utas könyve, 1935. 530., idézi: Fejős Z, 1984. 41. 1 Felsömagyarország, 1933. nov. 19. A matyókért címmel szinte „ars poeticát" tett közzé. 2 Mezőkövesdi Újság, 1933.