Fügedi Márta: Reprezentáns népcsoportok a 19-20. század fordulójának népművészet-képében (Miskolc, 2001)

VI. EGY NÉPCSOPORT REPREZENTATÍV SZEREPBEN -A MATYÓ PÉLDA - a) A reprezentatív népkép elemei - 6. „Felette szorgalmas és hasznos mezei munkás"

maibban ecsetelték a helyzetet. „Mezőkövesdből, Mátyás király nemes városából a XX. század első évtizedeiben elszegényedett, koldus faluóriás lett" - állapította meg egyik író-szociográfusunk.

301 1928-ban például a Mezőkövesdi Járási Hírlap érzelmes, aggódó cikkel búcsúztatja az útra kelő summáscsapatokat:

302 „Elmennek a summások. Megérkeztek a fecskék, gólyák: elmennek a summások, itthagyják családi fészküket, hogy a nyár folyamán egy évi megélhetést keressenek, ha tudnak. Ötezerrel kevesebb lakosa van Mezőkövesdnek nyáron a summások eltávozása miatt, s ennyivel több színes virágot hajt a magyar róna, melynek legkedveltebb munkásai a mezőkövesdi summások. Járjanak szerencsével, adjon Isten jó egészséget, a munkaadó jó ellátását, s az ősz megelégedetten hozza vissza őket szülővárosukba." A summásság kilátástalan gazdasági helyzetét is számos újságcikk részletezi:

30

'' „Ha a hat hónapi nehéz munkában elrongyolódott ruházatot és lábbelit pótolni akarja, nem marad ennivalója. Ha azt akarja, hogy ennivalója legyen, nincs ruházata, mert mind a kettőre nem telik. Ezért kell, hogy az olyan nagy tehetséggel megáldott, emberszeretettől áthatott, nagy lelkű egyének, mint a mi szeretve tisztelt főbíró urunk és főjegyző urunk, arra törekedjenek, hogy a summások helyzete gazdaságilag egészen másképpen legyen, mint ahogyan eddig volt." Az 1929-33-as gazdasági világválság, amely a magyar mezőgazdaságot katasztrofális helyzetbe hozta, a matyóságot különösen súlyos válságba sodorta. A szociális viszonyok teljes leromlása fenyegetett, a népbetegségek terjedtek, egyre feszültebbé vált a közhangulat. Mintegy 6600 matyó kereste a megélhetését summásmunkával, a gazdasági válság legnehezebb éveiben azonban nagy részük nem kapott szerződést sem, s az elszegődöttek munkabére is csökkent. Borbély-Maczky Emil vármegyei főispán segítséget kérő levele rávilágít a matyó summásság kilátástalan helyzetére is:

j04 „Vármegyém községei közül egyedül Mezőkövesd az a hely, ahol óriási mezőgazdasági munkás felesleg van. Mezőkövesd községnek mintegy 10 000 summás munkása van, ezeknek kb. csak a fele tud hazai gazdaságokban elhelyezkedni. A mezőkövesdiek szívesen mennének is ki külföldre, tudomásom szerint azonban a katholikus egyház helyi képviselője, dr. Csepela Lajos apát-plébános magasabb összeköttetéseket is felhasználva, mindent elkövet, hogy mezőkövesdi munkás ne menjen ki Németországba." „Az 1930-as évek végén ugyanis sokan szerződtek el a németországi Pomerániába, s a keleti tengeri uradalmakba. A tulajdonos széleskörű reklámot csapott munkásokkal együttérző humánus érzéseinek. Elvitte a munkásokat a tengerre csónakázni, filmezték, fotografálták a 'melegszívű tőkést' a munkásai között. Keresetüket azután el kellett vásárolni. Ládaszámra hozták haza a porcellán edényeket, szájharmonikát és kerékpárokat. Vasárnaponként valóságos biciklikorzó volt a főutca, színes zsinórral körülfont küllőjű bicikliken a matyó lányok terebélyes szoknyájukat zsineggel kötötték körül" - írja Dala " Erdei F., 1942. 72. 2 Mezőkövesdi Járási Hírlap, 1928. április 22. 13 Mezőkövesdi Járási Hírlap, 1927. május 1. 4. 4 Idézi Sárközi Z, 1983.24. 5 Dala J., 1975. 77.