Fügedi Márta: Reprezentáns népcsoportok a 19-20. század fordulójának népművészet-képében (Miskolc, 2001)

VI. EGY NÉPCSOPORT REPREZENTATÍV SZEREPBEN -A MATYÓ PÉLDA - a) A reprezentatív népkép elemei - 6. „Felette szorgalmas és hasznos mezei munkás"

Az idegenben való mezőgazdasági munkavállalásnak már a 19. században is volt jelentősége a matyók életében. A múlt század első felében a kövesdiek napszámos munkát vállaltak a közeli szőlőbirtokokon és lejártak aratni az Alföldre. 1896-ban Istvánffy Gyula már ír a matyó summásokról:

296 „A szegények, amit nyáron át keresnek, abból éldegélnek a téli hónapokban, e végből aztán nyaranta csapatostól járnak el sommásnak az Alföldre, vasúti földmunkához napszámosnak, az ország legtávolabb eső vidékeire... Télire azonban, október végével, vagy november elejével visszahozza valamennyit a szülőföldhöz való ragaszkodás és a szeretet." A múlt század végétől tömegessé váló summásmunka azonban ettől gyökeresen eltérő, új munkaszervezési forma volt. Hátterét a nagybirtok átalakuló munkaszervezési struktúrája adta. A munkaigényes kapásnövények, ipari növények, főleg a cukorrépa termesztésének elterjedésével új, tömeges munkaerő-szükséglet jelentkezett a növényápolásban és betakarításban. Erre alkalmazták a többnyire hat hónapos szerződésű summáscsapatokat, köztük sok nőt. A summásság Mezőkövesden a 19. század végén néhány év alatt tömegessé vált. A matyók szinte monopolizálták ezt a munkalehetőséget, talán a legkeresettebb, legjobban becsült csoportjai lettek e nehéz, kemény munkavállalási formának. A matyó nép kiváló munkástulajdonságai tehát már a múlt század végén részévé váltak a kialakuló matyóságképnek. A millennium idején már ezt írják róluk:

297 „E vidéken, különösen Mezőkövesden és környékén kiválóan jól fejlett, erőteljes munkásnép lakik". 1903-ban a Sárközben dolgozó matyó summásokat is dicsérően jellemzi a Tolnavármegye című lap:

2 „Felette szorgalmas és vállalkozó szellemű hasznos mezei munkás". A matyók kiváló munkástulajdonságait később Illyés Gyula is kiemeli A puszták népében:

299 „A kövesdiek mind jó munkások voltak, szorgalmasak, ügyesek és igénytelenek. A kövesdiek tiszták voltak. De nemcsak tisztaság és munka tekintetében múlták felül a pusztaiakat. Szívélyesek voltak, udvariasak... Fölfelé néztem rájuk, kerestem a barátságukat". A summásság tömegessé válását a matyó társadalomban bekövetkezett kedvezőtlen társadalmi-gazdasági változások váltották ki a 19. század végén, amikor is a népességszám, a földterület és az állatállomány egyensúlya erősen felbillent. Az egyenként is kedvezőtlen társadalmi-gazdasági folyamatok együttesen tömeges elszegényedéshez, a lakosság erős differenciálódásához vezettek. 1900-ban már a 12 és fél ezres agrárnépesség több mint fele nincstelen, s ezen túl az önálló birtokosok több mint háromnegyede is törpebirtokos. A két világháború közötti években a helyzet annyira romlik, hogy az 1930-as években már az 5 holdnál kisebb birtokon élők és a föld nélküli nincstelenek együttesen a lakosság 80%-át tették ki. A summásság tömegessé válását érzékeltetik a következő adatok: a summásmunkát vállalók száma 1898-ban 2369 fő, 1904-ben 3779 fő, 1913-ban 4374 fő, 1929-ben pedig már 5318 fő volt.

300 A summásság jelensége különösen az 1920-as évek második felétől állította reflektorfénybe a matyóságot. Szociális érzékenységű, aggódó újságcikkek sora érzékeltette a tömeges summásság kilátástalan helyzetét, a falukutatók, szociográfusok is egyre drám Istvánffy Gy., 1896. 297 Idézi: Sárközi Z, 1959.29. 298 Idézi: Szilágyi M., 1982b. 68-73. 299 Illyés Gy, 1948.246-248. 3M) A matyó summásság néprajzi irodalmához: Györffy I, 1929a.; Sándor I, 1956.; Sárközi Z, 1965. 321-381.; Sárközi Z, 1976.