Fügedi Márta: Reprezentáns népcsoportok a 19-20. század fordulójának népművészet-képében (Miskolc, 2001)

VI. EGY NÉPCSOPORT REPREZENTATÍV SZEREPBEN -A MATYÓ PÉLDA - a) A reprezentatív népkép elemei - 4. „Ősi matyó népszokás"

„...A színpad egy mezőkövesdi ház udvarával együtt. Benn a házban a kaláccsal, mindenféle elemózsiával, borral megrakott asztal mellett eredeti mezőkövesdi viseletben ül Eszterházy Lászlóné grófné mint örömanya, mellette özvegy Bissingen Ottóné grófné, továbbá a nászuram, Somsich Géza gróf és a többiek. Várják a lakodalmas népet. Egyszerre csak muzsikaszó, kurjantás hallatszik. Jönnek már. Elöl a botos vőfély, nyomában mindjárt az eredeti mezőkövesdi muzsikások, a blózer banda, mint ott mondják, aztán a menyasszony. Teleky Domonkosné grófné a lánybarátnőivel, utánuk az ajándékokat hozó menyecskék, aztán a legények, szóval az egész násznép, egészen úgy, mint Mezőkövesden szokás, tökéletes hűséggel a viseletben és sokféle hagyományos ceremóniával. Amint az udvarra érnek, előáll egy fiú, fekete bajszos legény, Tóth László, és elmondotta az örömanya elé állva a maga rigmusait. Ezek végeztével lejátszották aztán az egész lakodalmat, az ajándékok átadását, majd a menyasszonytáncra került sor, amit Teleky Domonkosné ifjabb Sennyei István báróval kezdett meg. Aztán szokás szerint megforgatta a többi legény is, majd pedig a mezőkövesdi banda muzsikájára táncra perdült az egész násznép a színpadon. A tánc után a menet a nézőtéren át, ahol a rendezők kordonnal utat csináltak a közönség között, kivonult a folyosóra, onnan pedig vissza a színpadra. A függönyt nyomukban leeresztették." Feltételezhetően az operabáli élmény is közrejátszott abban, hogy még az év őszén, 1911. október 15-én Izabella főhercegasszony maga is ellátogatott Mezőkövesdre. Az egész napos gazdag program keretében, a nagytemplom előtti kereszt mellől szemlélte végig többek között a lakodalmas menet elvonulását is. „A vőlegény Lukács István, a menyasszony Gáspár Anna volt. A násznép a falu parasztelőkelőségeiböl került ki. A nászmenet teljes pompával, a kocsikra rakott nászajándékokkal, bútorokkal haladt el a főhercegnő előtt, akinek e ritka látvány igen tetszett, s arról elragadtatással nyilatkozott" - tudósít az eseményről a Mezőkövesd és Vidéke című újság.

263 A főhercegnő - lévén szenvedélyes amatőr fotós - meg is örökítette a lakodalmas menet részleteit, melyeket a Vasárnapi Újság, mint „legelőkelőbb munkatársa" fotóit, közre is adott. A fotókat kísérő beszámoló részletezi a látványos eseményt:

264 „... a lakodalom a hagyományos módon ment végbe, elől egy csapat legény, gyolcsba öltözve, kaczkiásan táncolva, kurjongatva kezdte a menetet, utána az ünnepi díszbe öltözött óriási pártájú menyasszony a vőlegényével, mögöttük a fehér Márialányok. Aztán az elengedhetetlen szekér a fiatal pár bútoraival, s más egyéb holmijával, hadd lássa mindenki, hogy van itt mód!" A korabeli újságok tudósításai tanúskodnak arról, hogy ettől kezdve rendszeressé vált Mezőkövesden az „attrakció", hogy jeles vendégeknek, híres külföldieknek részleteket mutattak be a matyó lakodalomból. Ez a látványosság általában a lakodalmas menet elvonulásából, a stafírung szekéren való körbeviteléből és a menyasszonytáncból állt. A matyó lakodalom nemcsak idegenforgalmi látványossággá, a matyó népélet reprezentánsává vált a 20. század első felében, hanem megihlette a művészeket is. A mezőkövesdi származású Garamszeghy Sándor a katonatiszti pályát cserélte fel a színészettel a század elején, s 1907-től a Nemzeti Színház tagja volt. A matyó népművészet felfedezésének, népszerűségének hatására színdarabot írt Matyó lakodalom címmel 1914-ben.

265 A történet kicsit „csikorgó", két legény vetélkedik egy matyó lány kezéért, hogy a három felvonásra elnyújtott bonyodalomtól eljussanak az előadás értelméhez, céljához, a lakodalomhoz. A három felvonás helyszínei a következők: a mezőkö263 Mezőkövesd és Vidéke, 1911. okt. 15.2. 264 Vasárnapi Újság, 1911. 47. sz., nov. 19. 948. 265 Tóth Kálmán újságcikk-gyűjteménye, HOM NA 4680.