Fügedi Márta: Reprezentáns népcsoportok a 19-20. század fordulójának népművészet-képében (Miskolc, 2001)

VI. EGY NÉPCSOPORT REPREZENTATÍV SZEREPBEN -A MATYÓ PÉLDA - a) A reprezentatív népkép elemei - 1. „A festői, pávapompás matyó népviselet"

6. A lityán a nyaknál, a derékon, a kézelőn egy-egy sor bársony, az alján egy sor csipke. 7. A kötőn réz nélkül, legfeljebb 20 cm-nyi matyóhímzés és fekete rojt vagy csipke. 8. A réklin fekete zsinór, egy sor dísz. 9. A lányok hajában egy színes szalag réz nélkül, a legények nyakkendője réz nélkül. 10. A legénying fehér singolással vagy matyóhímzéssel réz és cseh pántlika nélkül. 11. A fékető megmarad teljes régi eredetiségében. 12. A párnákból is elegendő régi szokás szerint 7 db, éspedig tiszta fehér huzattal, singolással. A menyasszony részére 15-18 párna fényűzés, hisz úgysem használják sohasem, másrészt megszűnik az a képmutatás, melybe azon szegény családok estek, melyek az esküvő napjára a szomszédoktól kérték kölcsön a párnákat, másnap pedig visszaadták." A felvilágosító népgyűlések eredményei alapján kimondották, hogy hamvazószerdán bűnbánati körmenetet tartanak, ahol nyilvánosan elégetik az összegyűjtött ragyogódíszeket, utána pedig senkin sem tűrik meg a felesleges cifraságokat. A ragyogóégetésnek híre ment az egész országban, általános érdeklődést váltott ki a nem mindennapi esemény. Cikkek sora jelent meg a legkülönbözőbb újságok hasábjain, tiltakozó sürgönyök és üdvözlő, lelkesítő levelek érkeztek a községházára és az egri érseki aulába. A ragyogóellenes mozgalom fő sajtóorgánuma a Borsod című, Mezőkövesden megjelenő keresztény politikai, társadalmi és közgazdasági hetilap volt, amely napról napra részletesen tudósított az eseményekről, és helyt adott a mozgalomvezetők agitatív hangú írásainak is. A Borsod február 14-i számának vezércikke - Ébredj álmaidból, Mezőkövesd népe! címmel - A Kolumbus-korabeli tudatlan, vad indiánokhoz hasonlítja a matyókat, akik ragyogó üveggolyóért, tükördarabkákért cserélték el igazi értékeiket, saját kultúrájuk termékeit. A február 21-i szám vezércikke pedig a bibliai tékozló fiú példázatát emlegetve szólítja fel Mezőkövesd népét megtérésre. A megtérés erkölcsi jelentőségét kiemelve pedig általános, követendő emberi példának állítja a matyókat a magyarság elé.

181 Az eseményeket a Pesti Napló így írja le:

182 „Már kora reggel ezerszámra gyülekezett a lakosság a templom-térre. Napokon keresztül gyűltek a ragyogók és a díszítések a jezsuita atyák mezőkövesdi rendházában. Az összegyűlt díszítéseket reggel az egyházi szolgák vitték ki a templom előtti téren felállított máglyára. Az elégetésre szánt díszek a máglyán még szaporodtak azokkal, amelyeket a legutolsó pillanatban hoztak azok a gazdák, akik csak most szánták el magukat arra, hogy díszeiktől megválnak. Mintegy tízezer főre becsülték az összegyűlt tömeget..." Több sajtófórum viszont középkorba illő barbár tettnek bélyegezte a ragyogóégetést és támadó hangú cikkekben ostorozta a szervező jezsuitákat. A Reggeli Hírlap „autodafét", új Savonarolát emlegetve tette közzé az eseményt. Az 1490-es firenzei „tisztogatást", a dominikánusok által szervezett drágaság- és csecsebecse-égetést látta megismétlődni a ragyogóégetésben. Ősi matyó díszeknek kiáltották ki a ragyogókat is, 1SI A „ragyogó" halála. Borsod, 1925. febr. 14. 2.; Megindul a harc a „ragyogó" ellen. Borsod, 1925. febr. 21. 1-2. m Pesti Napló, 1925. febr. 25.