Fügedi Márta: Reprezentáns népcsoportok a 19-20. század fordulójának népművészet-képében (Miskolc, 2001)

V. AZ ÉRTELMISÉG SZEREPE A NÉPMŰVÉSZET FELFEDEZÉSÉBEN

szet tényeivel is bizonyítani kívánta a magyarok kulturális egységét, közös történeti hivatását. „Az ősi konzerváló erő munkált évezredeken át a mi népművészetünkben is" írta 1920-ban Nádai Pál.

160 A hagyományőrző programot, az „ősi igazi magyart" hangsúlyozó nézeteket terjesztette a kultúra minden szférája. A népművészet megnyilvánulásaiból is kiemelkedett a népviselet, a ruha szerepe. A megőrzött és öntudatosan hordott lokális népviselet mintegy az ideális magyar nép külső megjelenítőjévé vált. Maga a kormányzó 1923-ban így fogalmazott: „Ki kell küszöbölni az utálatos jövevény ruhákat és vissza kell állítani a régi, a jó, az egészséges magyar viseletet, mert a nemzeti viselet alatt rendben van a lélek is és a magyar ruha alatt mindig magyar szív is dobog."

161 Ebben az ideológiai, szellemi közegben a népviselet már jelképes erejűvé emelkedik, nemzeti értékek megtestesítőjévé értékelődik át, a parasztság, az igazi magyarság megtestesítője lesz. Mindez azt is jelentette, hogy a népviselet társadalmi szerepe túllép önmagán, eszköze lesz egyfajta ideológiának, ezért az ideálokhoz kell igazítani. Az értelmiség és a nemzeti műveltség alakítására elhivatott művészek népi kultúrát pártoló tevékenysége is új arculatot és hangsúlyokat kap az 1920-as évektől. A népművészet megnyilvánulásai és értékei közül a háziipari termékek előállítása és forgalmazása ekkorra már nagyrészt önálló útra tért, kereskedőhálózatok és szövetkezetek szervezésében működött. (Ennek előnyei és árnyoldalai természetesen továbbra is foglalkoztatták az intelligenciát.) Ezek következtében is érthető, hogy az értelmiség néppártoló tevékenységében kiemelt szerepet kapott a népviseletben felfedezni vélt erkölcsi, anyagi és hazafias értékek megőrzése. Az értelmiség, a művészek, a helyi egyházi és világi hatóságok megkísérelték a népet „egy harmonikus, ideális ősállapotba visszavezetni". Jó szándékkal, de a természetes társadalmi folyamatokba beavatkozva szervezték a különböző népmentő mozgalmakat és akciókat. Céljaik megvalósításához igénybe vették a különböző szervezeteket, helyi egyesületeket, melyeken keresztül a nép különböző rétegeire leginkább hatni tudtak. Az erkölcsi érvek mellett az anyagi jólétre hivatkozva erősítették befolyásoló erejüket.

162 Tevékenységüket a nép helyes útra térítésének, értékmentésnek, az értéktelen vadhajtásoktól való megtisztításnak minősítették, és rendkívüli lelkesedéssel és hittel végezték. Korabeli újságcikkek sokasága, de számos értelmiségi saját publikációi, visszaemlékezései, felvilágosító célú röpiratai is mutatják azt a szenvedélyes elhivatottságot, mely vezérelte őket. A korabeli sajtó szívesen használta a „népmentő" mozgalom kifejezést, a „népgondozás" fogalmat, amely egyfajta alá-fölérendeltségi viszonyt érzékeltet. Ezt sokkal határozottabban sugallja a szociográfusok által használt „parasztgyámolítás" kifejezés.

163 A népmentő akciók jelszavai, érvei között a viselet mint nemzeti kincs, a magyarság megtestesítője jelenik meg, így a viselet megőrzése a parasztságnak tehát hazafias kötelessége. Egy példa Mezőkövesdről, egy 1934-es újságcikkből: „Hazája, községe, családja és önmaga ellen vét az, aki nem büszke ruhájára, aki nem követ el mindent, m

NádaiP., 1920. 130. 161 Tolna megyei Újság 1923. 17. sz. 162 Nem célom itt a két világháború közötti népi mozgalom, a falukutatás részletes bemutatása, csupán az értelmiség szerepvállalásának alakulása és módosulása a népi értékek megőrzése érdekében. If

'

3 Vö. Erdei F., 1942. 257.