Fügedi Márta: Reprezentáns népcsoportok a 19-20. század fordulójának népművészet-képében (Miskolc, 2001)

III. TÁJAK, NÉPCSOPORTOK REPREZENTATÍV SZEREPBEN - 3. „A magyar ornamentika tündérföldje" A sárközi népművészet felfedezése

mutatása. Hasonló módon nem keltett feltűnést a kiállításon szereplő 65 sárközi szőttes sem, pedig e „háziipari czikkeket" sem először állították ki.

92 Még két év múlva, 1898-ban is arra figyelmeztet a Tolnavármegye, hogy a Kerepesi úti háziipari bazárban - ahol a budapesti kereskedelmi múzeum háziipari osztálya egyes, kevéssé ismert vidékek házi iparának népszerűsítését vállalja - kívánatos volna a Sárközt is bemutatni: „...sárközi asszonyaink szövőipari termékei, tetszetős színű és alakú hímzései és varrottasai bátran kiállnak a versenyt az annyira fölkapott kalotaszegi készítményekkel is. Most még igen szép példányok készülnek a Sárközben, de ha nem ápoljuk ezeknek további készítését, idővel nem igen lehet már ilyeneket bemutatni, mert az új divat a sárközieket is kezdi kivetkőztetni régi, szép viseletükből."

9j Flórián Mária és Szilágyi Miklós kutatásaiból

94 tudjuk, hogy a néprajzi érdeklődés a sárközi népművészet iránt a múlt század utolsó éveiben indult meg, s elsősorban a múzeumalapítók lelkesedése indította el aztán a már feledésbe merülő sárközi díszítőművészet értékeinek felfedezését, tudatosítását és felújítását. Kalotaszeghez és Mezőkövesdhez hasonlóan e mozgalomban is néhány helyi értelmiségi játszott kezdeményező szerepet, az ő személyes ambíciójuk és értékmentő koncepciójuk határozta meg és alakította a sárközi népművészetről kialakuló képet.

95 „A tolnavármegyei museumi bizottság" 1898 tavaszán kezdte el az intenzív szervezést a néprajzi értékek összegyűjtésére. A múzeumügyben szokatlan módon úgy igyekeztek a falvak népét érdekeltté tenni, hogy a népművészeti tárgyak készítői árusítási és megrendelés-gyűjtési lehetőséget is kaphattak a múzeumi bemutatkozáskor. Körlevélben fordultak a sárközi falvak jegyzőihez, hogy készíttessenek szőtteskollekciót múzeumi kiállításra: „Ezáltal a múzeumot látogató közönség azon része, mely a sárközi szőttessel még nem ismerős, itt azt megismerve, célszerű és díszes voltának tudtára ébredve, minél több megrendelést tehessen s így ezen specziális vármegyei háziiparunk általánosabb keresletnek örvendhessen nemcsak, hanem maguk az ezzel foglalkozók anyagilag is segítve lennének."

96 A szekszárdi múzeum 1899-es megnyitása után a helyi újság kiemelten felhívta a figyelmet Sárköz „felfedezésének" fontosságára: „A Sárköz érdekes népét néprajzi szempontból eddig nem tanulmányozták, mert nem ismerték, pedig nagyon érdemes vele foglalkozni még most, midőn az ős eredeti motívumok még fölismerhetők köztük; idővel át fognak alakulni a minek nyoma már most is észlelhető köztük."

97 A Tolna megyei múzeumalapító törekvéseknek, s így a néprajzi gyűjtés intenzitásának nagy lendületet és jelentős erkölcsi támogatást jelentett, hogy a kor két kiemelkedő etnográfusa, Jankó János, majd Bátky Zsigmond is gyüjtőútra ment Tolnába, és mindketten élénk érdeklődést mutattak Sárköz iránt is.

98 „A főváros néprajzi tudósai előtt a mi Sárközünk népe teljesen ismeretlen, eddig még senki sem tanulmányozta 92 Flórián M, 1989.211. 93 Tolnavármegye, 1898. febr. 13. idézi Szilágyi M, 1982. 42. 94 Flórián M, 1989., Szilágyi M, 1982., Szilágyi M, 1984. 93 Wosinsky Mór (1854-1907) ugyan az ősrégészetnek volt nemzetközi szaktekintélye, de mint a Tolna megyei múzeumügy élharcosa és a múzeumi koncepció kidolgozója, a néprajzi gyűjtést, konkrétan Sárköz néprajzi értékeit is hangsúlyozta. Mellette a segédlevéltáros Kovách Aladár (1860-1930) említendő, akit a századelő népművészeti divatja és a Sárközbe látogató etnográfusok fordítottak a néprajz, a népművészet felé. Harmadik kiemelkedő társuk pedig Auerbach (Ács) Lipót (1868-1945), gimnáziumi rajztanár, festőművész és iparművész. 96 Idézi Szilágyi M, 1982. 40-11. 97 Tolnavármegye 1899. június 14. idézi Szilágyi M, 1984. 277. 98 Vö. Szilágyi M., 1984.'