Fügedi Márta: Reprezentáns népcsoportok a 19-20. század fordulójának népművészet-képében (Miskolc, 2001)

III. TÁJAK, NÉPCSOPORTOK REPREZENTATÍV SZEREPBEN - 3. „A magyar ornamentika tündérföldje" A sárközi népművészet felfedezése

nyelvöket, ruházatukat és egyéb öseredeti szokásaikat" - kommentálta a szekszárdi hetilap." Jankó 1900-as decsi útja szinte egy jól szervezett kirándulásnak hatott, ahol is a helyi intelligencia szervezésében előre összegyűjtötték a megtekintendő és megvásárolni szándékozott népművészeti tárgyakat. Sőt „a délután folyamán több szekszárdi úri család is kirándult Decsre s érdekkel nézték a decsi nép mozgalmas és víg életét." Jankó János a sárközi viselet jellegzetességeinek tanulmányozása közben már ekkor felvetette, „hogy a fej és nyakdíszben délszláv hatásra ismer". A helyi sajtó Jankó azon ígéretétől, hogy az Ethnographiában cikket fog írni a sárközi nép „néprajzi jelentőségéről", azt remélte, hogy „így talán a tudományos világ érdeklődése is jobban felénk fordul s bővebb tanulmányozásra is méltatni fogják a sárközi magyar népet".

100 Hasonlóan jelentős társadalmi eseménynek számított Bátky Zsigmond 1903-as tolnai látogatása is. Mindkét látogatás korabeli sajtóvisszhangja és szervezettsége arra utal, hogy a helyi intelligencia múzeum és népélet iránti érdeklődése, a lokális értékek elismertetése és felfedezése rendkívüli lelkesedésre és összefogásra talált a századelőn Tolnában. A „sárközi szövőmüvészet" mellett a sárközi népművészet közismertté válásában mindenekelőtt a sárközi főkötőhímzések egyedi és finom összhatása játszott kiemelkedő szerepet és vált a házi iparszerű, kereskedelmi célú termelésben a sárközi stílus reprezentánsává. E feltárt értékek propagálása és kereskedelmi hasznosításának kialakítása mindenekelőtt Ács Lipót szekszárdi főgimnáziumi tanár lelkes tevékenységéhez kötődik. „Ma már majdnem csak a múltban létezett sárközi népművészetről beszélünk, pedig az emberrel veleszületett alkotóösztön és e vidék népének magas fokú intellektusa kiváló háziipart teremtett" - írta egyik cikkében.

101 „Ács Lipót a századforduló évtizedében a sárközi népművészet szecessziós ízlésű és praktikus célú felhasználásának 'kulcsfigurája' volt, alkotóművész, néprajzi gyűjtő, menedzser és szervező egy személyben" - értékelte Szilágyi Miklós Ács jelentőségét.

102 A háziipari értékek felkarolására és hasznosítására hozta létre Ocsényben és Deesen a „munkatelepeknek" nevezett kis háziipari műhelyeket, először néhány sárközi varróasszonnyal, valamint az iparművészeti iskola, az állam és néhány helyi előkelő hölgy támogatásával. Ács Lipót 1902-ben tanfolyamot szervezett a főkötőhímzések készítésének felfrissítésére és továbbadására, s az 1903-ban Ocsényben megszervezett munkatelepen már az ő tervei alapján, a főkötőhímzések motívumaiból tervezett mintákkal díszítették a polgári divathoz alkalmazkodó blúzokat, ruhákat, öveket, gallérokat, sálakat, rojtos vállkendőket, dísztáskákat. 1908-ban arról tudósít a Közérdek (1908. márc. 14/4.), hogy úrleányok és úrnők hímezték az Ács Lipót tervei alapján összeállított kiállítási kollekciót, melyet „az Országos Magyar Kereskedelmi Részvénytársaság megrendelése folytán a londoni magyar kiállításon fognak kiállítani és elárusítani »Tolnamegyei sárközi himzesek« czím alatt". A mintarajzokat - írja a lap tudósítója - Ács rajzolta, és ő adta a szükséges anyagot is. A hímzések „a sárközi gyönyörű főkötő, jegykendő, halotti vánkoshéj-hímzések mintáinak modern úri dísztárgyakra, a modern iparművészet követelményei szerint való alkalmazásával készültek".

103 Ez a döntően a fekete alapra fehérrel varrott hímzésfajta már a ,1J Tolnavármegye 1900. okt. 7. idézi Szilágyi M, 1984. 10 Tolnavármegye 1900. okt. 7. idézi Szilágyi M., 1984. "ÁcsL., 1916. 197. 12 Szilágyi M, 1980. 18. 13 Szilágyi M. 1980. 20.