Fügedi Márta: Reprezentáns népcsoportok a 19-20. század fordulójának népművészet-képében (Miskolc, 2001)

III. TÁJAK, NÉPCSOPORTOK REPREZENTATÍV SZEREPBEN - 3. „A magyar ornamentika tündérföldje" A sárközi népművészet felfedezése

szépnek és nagy messze földön nem találni annyi szép piros embert és annyi szép piros fehércselédet, mint a Sárközségben. Fajtól van-e, víztől van-e, bortól van-e, kenyértől van-e?" A gazdagon díszített, látványos összhatást keltő népviselet hívta fel tehát a Figyelmet a sárközi népre, és alakította a Sárköz-képet a későbbiekben is. A sárközi népművészetet a századelőn felfedező és felkaroló Ács Lipót is az egyediséget emelte ki visszaemlékezéseiben: „Már gyűjtésem legelején láttam, hogy itt különösen a textíliában olyan népművészeti alkotásokkal állok szemben, melyek vonalmenete, folthatása és technikai kivitele a magyar népművészet legértékesebb darabjává avatják."

86 Andrásfalvy Bertalan, a sárközi társadalom és műveltség alakulásának kiemelkedő kutatója az elmúlt századok sárközi életmódbeli sajátosságaival, a halász, pákász életmód viszonylagos függetlenségével is magyarázza a sárközi lokális kultúra egyedi vonásait: „Ez a függetlenség lehetett alapja a sárközi népművészet kiválásának, fejlődésének és későbbi országos és határokon túli hírének." Fél Edit és Hofer Tamás a hirtelen jött paraszti jómód legtipikusabb megnyilvánulásának tartja a sárközi művészetet: „Akár a női öltözethez használt anyagok minőségét, a selymeket, brokátokat, drága rajtokat és arany csipkéket nézzük, akár a színekben, formákban való differenciálódást és a halmozással, sokszorozással való hatásnövelést, megállapíthatjuk, hogy az előző félszázadban jelentkező parasztos viseletelvben rejlő lehetőségek megvalósításában a sárköziek mentek legmesszebb."

88 Sárközi monográfiájában Katona Imre egyenesen a „sárközi műveltség" fogalmát használja, amely „különösen a múlt századi ármentesítések és lecsapolások után borult virágba, ettől kezdve hazánknak ezt az egyik legkisebb népcsoportját, mint a legszínesebb népművészet letéteményesét tartjuk számon."

89 A Magyarság című újság 1926-ban a következőképpen jellemzi a Sárközt: „Négy falujában szűzen, romlatlanul él még a tiszta ősi népművészet. E parányi magyar oázis ma már szinte az egyedüli, szűkre szabott kis területe megtépázott országunknak, ahol igazi népművészetről még beszélhetünk."

90 Nádai Pál a magyar iparművészet értékeit elemezve pedig egyenesen a „magyar ornamentika tündérkertjének" minősíti a sárközi népművészetet 1920-ban.

91 A fenti néhány példa is mutatja, hogy a sárközi népművészetben az egyediséget, a különlegeset és mégis jellegzetesen magyart hangsúlyozzák az értékelések. E sokszínű és sajátos népművészet közismertté válása mégis csak többszöri kezdeményezésre és viszonylag későn teljesedett ki. 1890-ben a bécsi gazdasági kiállításra Sárközből 160 db „háziiparczikket" küldtek ki, melyben a hagyományos rendeltetésű szőttesek mellett már reprezentatívabb darabok - így ágyterítő, párban függöny, asztalfutó, szalvéta stb. is voltak. A millenniumi kiállításon is bemutattak teljes sárközi viseletet, ez azonban akkor különösebb visszhangot nem keltett, és nem járt olyan sikerrel, mint pl. ugyanekkor a matyó népművészet be86 Auerbach (Ács) L. sárközi tevékenységének értékeléséhez: Szilágyi M, 1980. és Fejős Z, 1991. 149. 87 Andrásfalvy B., 1956.20. 88 Fél E.-Hofer T., 1975a. 49. 89 Katonai., 1962. 3. 90 Magyarság, 1926. nov. 26. "Nádai P., 1920. 130.