Fügedi Márta: Reprezentáns népcsoportok a 19-20. század fordulójának népművészet-képében (Miskolc, 2001)

III. TÁJAK, NÉPCSOPORTOK REPREZENTATÍV SZEREPBEN - 2. „A magyar falvak királynője" A matyó népművészet „felfedezése"

dájává igyekeztek emelni. Többüket személyes kapcsolatok is kötötték Mezőkövesdhez (elsősorban Juhász Árpádot és Undi Mariskát), gyakran visszatértek ide, s a gödöllőiek révén számos bel- és külföldi művész is megfordult Mezőkövesden. Végül tanulságos a matyóság néprajzi kutatásának megindulása, e népcsoport tudományos felfedezése is. A meginduló és intézményesülő magyar néprajztudományt először Jankó János képviseli a matyóknál, aki 1894 novemberében a millenniumi néprajzi falu háztípusainak összeállítása során jár Mezőkövesden.

76 Vele szinte egy időben kezdi meg kutatásait egy tanárember, Istvánffy Gyula, aki 1895 nyarán Mezőkövesd, Tard, Szentistván lakosságának, „a még ethnographiailag vajmi kevéssé ismertetett matyóknak népéletét tette megfigyelés tárgyává, hogy a régmúlt időknek az a kevés megmaradóit emléke legalább följegyezve maradjon meg, mielőtt az eredetiség zománczát e népről is teljesen lepattogtatná a rohamosan terjedő művelődés." Terjedelmes tanulmányát az Ethnographia 1896-ban közli.

77 Leszih Andor, a Borsod-Miskolci Múzeum igazgatója a 20. század első éveiben a Miskolci Naplóban több újságcikkben is méltatta és népszerűsítette a matyó népművészetet, az „igazi magyarság kincsének" minősítve „Matyóniát".

78 Éppen Jankó Jánosra hivatkozva nevezi a matyókat tökéletes ázsiai típusoknak, „a színmagyarság megtestesítőjének". „Végtelen kincs van elrejtve nemes Mező-Kövesd városában és jóformán még máig alig van felfedezve." - írja. A matyóság értékeinek népszerűsítését követelve azt hangoztatja, hogy „az értékek még ott feküsznek az öreg anyókák ládáiban, ott pusztulnak el a láda fenekén", ha az idegenek nem értékelik a matyó népművészetet, melynek „szépsége gyakran vetekedik a kalotaszegiekkel." A matyók néprajzi kutatásában kevesebb visszhangra talált Kóris Kálmán munkássága, aki 1904-ben friss diplomásként, mint a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának önkéntes gyakornoka és a Borsod-Miskolci Múzeum külső munkatársa komplex célkitűzésekkel kezdi el a matyók néprajzi kutatását:

79 „...gyűjtésemet a matyók között azért kezdettem, mert e vidék mint jómódú és amellett kissé konzervatív nép lakta föld, nemcsak megőrizte az ősi építkezésnek, szokásoknak, viseletnek, háziiparnak stb. legprimitívebb formáit, hanem éppen jó módja révén azoknak nagy számát és eléggé éppen megőrzött, meg kifejlődött példányait tartotta meg számunkra... Ez a község élénk forgalmú vasúti vonal mentén fekszik, a környéknek csomópontja, így a primitív néprajzi tárgyak pusztulása a gyári termékek gyors terjedése következtében rohamosan elkövetkezik...". Bár Kórisnak nagyszabású komplex kutatási koncepcióját nem sikerült megvalósítania, de korai matyó kutatásai és fotói így is kiemelkedő értékűek, valamint több mint 300 tárgyat gyűjtött be a múzeumba. 1913-ban szintén egy tanárember, a mezőkövesdi gimnáziumban tanító Fludorovics Zsigmond tollából jelent meg néprajzi leírás a matyókról a Néprajzi Értesítőben.

80 Tanulmánya azonban elsősorban a matyóság felfedezését megélő értelmiségi élményeit és szubjektív, lelkes véleményét tükrözi. Cikkében ismét hangsúlyt kapnak a matyók „kiválasztódásában" is szerepet játszó karakterjegyek: „kiváló a matyó nép szorgalma és munkabírása", Jellemvonása a matyóknak a rend és tisztaság iránti szeretetük", „eleven gondolkodású és vasszorgalmú nép", „szeret cifrán öltözködni". 6

SzemkeőE., (szerk.) 1989. 31. 7 Istvánffy Gy., 1896. * Leszih A., 1903.,1904., 1905. 9 A Borsod-Miskolczi Közművelődési és Múzeumi Egyesület Évkönyve 1906-07., 52-53. " Fludorovics Zs., 1913.