Veres László - Viga Gyula szerk.: A Herman Ottó Múzeum műkincsei (Miskolc, 1999)

A HERMAN OTTÓ MÚZEUM 1899-1999

tételére kényszerült, amelyet elődje tervbe vett. 1993-ig 10 intézménnyel szűkült a megyei múzeumi szervezet. 1993-ra a múzeumok téli és nyári nyitva tartásának bevezetésével és a szerződéses munkatársak elbocsátásával 164 főre csökkent az alkalmazotti létszám, s ebből 89 fő volt a főfoglalkozásúak száma. 1993-ban még drasztikusabb intézkedésre került sor, a Közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény megszületése után, amikor 154 főre csökkent az alkalmazotti létszám, s ezen belül 125 fő lett a főfoglalkozásúak száma. Az adatok önmagukban ellentmondást tartalmaznak. Ennek feloldását az jelenti, hogy a nyugdíjas részfoglalkozásúak törvény szerinti magas bére lehetővé tette pályakezdő fiatalok alkalmazását, főfoglalkozásban. A létszámcsökkentés a szakalkalmazotti gárda béremelését tette lehetővé. 1992-ben a vagyonátadásról szóló törvény végrehajtása után sajátos helyzet alakult ki a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Szervezetben. A múzeumoknak helyet adó 19 épület közül 9 a magyar állam, vagy a helyi önkormányzatok tulajdonába került. A Herman Ottó Múzeum csak ingyenes használati jogot kapott az épületekre. Megkezdődött a műtárgyak tulajdonjogának felülvizsgálata is. Ennek eredményeként a műkincsállomány és a dokumentációs anyag 30%-a került a települések önkormányzatainak tulajdonába, úgy, hogy a kezeléséért nem tartoztak fizetséggel. A Herman Ottó Múzeum 1992-1996 közötti tevékenységére a finanszírozási rendszer átalakulásából fakadó kettősség nyomta rá bélyegét. A megyei önkormányzat által biztosított támogatás csupán a működőképesség megőrzését tette lehetővé, a szakmai munka feltételeit alapvetően külső forrásokból kellett biztosítani. Az 1992-1996 közötti években a szakmai munka költségeinek átlagosan 70—80%-át külső forrás biztosította. 1996-ban már a gyűjteménygyarapításra fordított kiadásnak csupán 9%-a, 337 000 Ft származott önkormányzati támogatásból, s a 13 kiadványból csak egy készült a költségvetésből. 1992-1996 között a megyei önkormányzat az infláció mértékét figyelembe véve változatlan szintű támogatást biztosított. 1997-ben a megyei önkormányzat vizsgálata leszögezte, hogy „a költségvetés belső arányai nyomasztóak a tartalmi munka szempontjából". A bérjellegű kiadások (63,48%) és a fenntartási költségek (29,74%) mellett szakmai tevékenységre, gyűjteménygyarapításra, kiállítások rendezésére, ásatásokra, műtárgyvédelemre, kiadványozásra a költségvetésnek csak töredéke (6,77%) maradt. 1991 után a költségvetés belső arányai tovább romlottak, s szakmai tevékenységre már csak 3-3,5% jutott. Emiatt tragikus helyzet következett volna be. Szerencsére azonban a külső támogatások átsegítették a múzeumot a nehézségeken. Az 1993 utáni években a célfeladatokra átvett pénzek összege évente