Veres László - Viga Gyula szerk.: A Herman Ottó Múzeum műkincsei (Miskolc, 1999)

A HERMAN OTTÓ MÚZEUM 1899-1999

épületben. A papszeri épület teljes felújítására került sor 1986-tól 1988-ig. A felújítás megkezdése előtt le kellett bontani a már 10 évesnél idősebb „Ember és munka" című állandó kiállítást, és a természettudományi tárlatot. Három évig szüneteltek az épületben a kiállítások. A Miskolcon rendezett időszaki kiállítások témaválasztása rendkívül széles volt, a képzőművészeti tárlatoktól a postatörténeti kiállításig. A Kossuth utca lehetőség szerint a képzőművészeti kiállításoknak adott helyet, természetesen igény szerint más bemutatóknak is. A megrendezett képzőművészeti tárlatok közül kiemelésre méltó Korb Erzsébet (1981), Döbröczöny Kálmán (1982) emlékkiállítása, a Miskolci képzőművészek tárlata (1983), Kondor Béla emlékkiállítása és Jakobi Gyula festőművész bemutatkozása (1985), Meilinger Dezső emlékkiállítása, Feledy Gyula tárlata (1986), a XIX. Grafikai Biennale olaszországi vendégkiállítása (1987), Gundellfinger Gyula emlékkiállítása (1988). A papszeri Szinyei kiállítások közül pedig a „Pannónia művészete" (1980), „Észak-Magyarország kőedénygyárainak termékei" (1981), „Az avasi templom műkincsei" (1982), „A Hollóházi Porcelángyár tervező művészei" (1984) és „Az üveg művészete" (1989) című kiállítások arattak nagy közönségsikert. Szabadfalvi József megyei múzeumigazgató 1988-ban töltötte be 60. életévét. Erre az alkalomra neki ajánlották munkatársai - akik nagyobbrészt tanítványai is voltak a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen - a múzeum évkönyvét. Ezzel mintegy elismerésüket is kifejezték a másfél évtizedes múzeumot felvirágoztató igazgatói tevékenységért. A megyei múzeumigazgató méltán kapta meg az egyik legmagasabb állami kitüntetést, az Állami Díjat, amelyet nem nagyon osztogattak közgyűjteményekben dolgozó szakembereknek. Szabadfalvi József már ekkor világosan látta, hogy a fenntartó kismértékű anyagi támogatása és a költségvetésen belül bekövetkezett torzulások veszélyeztetik az 1980-as években elért eredmények megtartását és a hálózatfejlesztési elképzelések megvalósítását. 1989 végén ekképpen írt a múzeum 1990. évi munkatervének bevezetőjében: „Az elképzelések megvalósítása a hálózatfejlesztés terén ma már sok gondot vet fel, amelyek főként anyagi természetűek. A szakembergárda önzetlen, gyakran túlzott áldozatvállalása némi reményre jogosít fel, hogy új gondolatokkal, szervezeti, strukturális megoldásokkal, vállalkozással, tudományos értékeink eladhatóságával és sok-sok munkával talán álmaink valóra váltásáról a megváltozott anyagi körülmények között sem kell talán teljes mértékben lemondanunk." Majd ezt követően már arról szólt, hogy milyen szigorú intézkedések szükségesek a gazdasági helyzet megszilárdítására: „Létszámcsökkentés, nyilvántartás ésszerűsítése, alacsony látogatottságú intézményeink