Veres László - Viga Gyula szerk.: A Herman Ottó Múzeum műkincsei (Miskolc, 1999)

A HERMAN OTTÓ MÚZEUM 1899-1999

Kistokajban, Muhin és Bodroghalmon kelta temetők hitelesítő ásatásait végezte. Simán Katalin 1975-1979 között a miskolci Avas több pontján folytatott leletmentő ásatásokat, melyek során egy őskőkori műhely is előkerült. A néprajzi osztály munkatársai Borsod-AbaújZemplén megye négy területén, Dél-Gömörben, a Zempléni-hegység középső részén, a Bodrogközben és a dél-borsodi Mezőségen végeztek rendszeres gyűjtőmunkát a paraszti életmód és életforma változásainak feltárására. A múzeum történészeinek három témakörben kellelt gyűjtéseket végezni. Elsődleges feladatuk volt a szocializmus időszakának történelmét bemutató tárgyak és dokumentumok feltárása és megszerzése. Másodsorban dokumentálniuk kellett a városi társadalmi rétegek életmódját. Harmadsorban pedig gyűjtötték a gyáripar előzményeinek számító manufakturális ipar, főként az üveg- és kőedénygyártás emlékanyagát. A képzőművészeti osztály szakembereinek egyértelműbb volt a feladatuk. Mindenekelőtt a miskolci képzőművészet emlékanyagának gyűjtésére és a miskolci képzőművészet történetének kutatására irányult tevékenységük. Munkájukban azonban 1977-től jelentős módosulások következtek be. Ebben az évben ugyanis felbecsülhetetlen értékű képzőművészeti gyűjteménnyel gyarapodott a múzeum. Miskolc közismert fia, dr. Petró Sándor 1976-ban bekövetkezett halála után örököse, Balázs Ernőné, született Petró Mária - fivére végakaratának szellemében - a város népének és múzeumának ajánlott fel több mint 500 képzőművészeti alkotást. Petró Sándor adományának egyik méltatója helyesen állapította meg, hogy a gyűjteményre „...az átfogó, történeti szemlélet jellemző, belőle szinte nagyobb hiányok nélkül kirakható az újkori magyar festészet története". A művészettörténészek fontos feladatává vált a nagy értékű gyűjtemény rendezése, feldolgozása és állandó kiállításon történő bemutatásra való előkészítése. A gyűjtemény mintegy 150 remeke 1977 októberében már a látogatók elé is került a Miskolci Galériában, de a már említett elvégzésre váró feladatok miatt még néhány évet várni kellett az állandó bemutatásig. A Herman Ottó Múzeum szakembereinek tudományos feldolgozómunkája döntő részt összhangban állott a gyűjtemények fejlesztésével; a terepen folytatott gyűjtőtevékenységgel. Az intézmény belső munkatársai 1973-1979 között 252 publikációt jelentettek meg nagyobbrészt a múzeum kiadványaiban. Szabadfalvi József és helyettese, Bodó Sándor a tudományos kutatások eredményeinek megjelentetése érdekében továbbfejlesztette a múzeum kiadványozó tevékenységét. Munkájuk során a tradicionálisan évenként megjelenő A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei és a Herman Ottó Múzeum Évkönyve című periodikák teremtettek biztos alapot. Igaz, hogy az 1970-es évek közepén veszély fenyegette a két periodikát,