Veres László - Viga Gyula szerk.: A Herman Ottó Múzeum műkincsei (Miskolc, 1999)

A HERMAN OTTÓ MÚZEUM 1899-1999

mert a megyei tanács csak az időszakonkénti megjelenést akarta engedélyezni. Végül is sikerült a tanács vezetőit meggyőzni arról, hogy álljanak el törekvésüktől, mert veszélybe kerülne a múzeum nemzetközi kiadványcseréje, és hatalmas presztízsveszteség érné az intézményt tudományos megítélésében. A Közlemények és az Évkönyv elsősorban a múzeumi kutatási eredmények közreadását szolgálta. A Közlemények profiljában kisebb változás következett be a Szlovákiai Téka rovat beiktatásával, ami a magyarországi kutatások során hasznosítható határon túli kiadványok ismertetését szolgálta. Hamarosan bebizonyosodott, hogy az 1-2 nyomdai ív terjedelmű feldolgozásokat is fogadó Évkönyv csak szűkebb témakörök megjelenését teszi lehetővé. Nagyobb terjedelmű, monografikus igényű feldolgozások kiadására nem alkalmas. Ezért a múzeum vezetése 1975-ben útjára indította a Borsodi Kismonográflák sorozatot. A kezdeményezés sikerét bizonyítja, hogy alig 10 év alatt két tucat kötete jelent meg, amelynek témaválasztása széles skálán mozgott, egy dologban azonban megegyeztek, valamennyi megyei vonatkozású volt. 1980-ban újabb komoly változás következett be a Herman Ottó Múzeum történetében. A változás nem vethető ugyan össze az 1973. évivel, de mindenképpen megteremtette a lehetőséget ahhoz, hogy az 1973-tól megkezdődött folyamatok a múzeumi munka valamennyi területén kiteljesedjenek. A megyei pártbizottság 1979 végén vette birtokba újonnan építtetett üvegpalotáját. A régi háromszintes pártszékházat a megyei tanács megvásárolta, és 1979-re felújíttatta múzeum céljaira. Az új épületbe való beköltözés 1980 tavaszán kezdődött el és az év végén már be is fejeződött. Az Erzsébet téri épületet kellett először kiüríteni, mivel ezt a Miskolci Akadémiai Bizottság kapta meg. Ezt követően került sor a papszeri múzeumépületben lévő gyűjtemények átköltöztetésére, a laboratóriumok áttelepítésére, majd végezetül a Kossuth utcai Galéria anyagának átszállítására. A Herman Ottó Múzeum új központi épületébe települt valamennyi gyűjtemény, a restaurátori és fotólaboratórium, a könyvtár, a karbantartói és kiállításrendező műhely. Az új épület birtokbavétele után a megyei múzeumi szervezet erősen centralizálttá vált, hiszen ettől kezdve Miskolcon dolgozott a munkatársak jelentős része, és egyetlen helyen, a Herman Ottó Múzeum központi épületében. A többi miskolci intézmény, a Diósgyőri Vármúzeum, a Déryné Emlékház, a lillafüredi Herman Ottó Emlékház, a Kossuth utcai és a papszeri múzeumépület végérvényesen múzeumi kiállítóhellyé vált. A megváltozott körülményeket figyelembe véve módosításra szorult a kiállítási koncepció is. A központi épületben egy közel 400 m

2 alapterületű térben a képzőművészeti osztály kapott kiállítási lehetőséget. 1980 őszén itt nyílt meg a „Két évszázad magyar festészete" című állandó