Veres László - Viga Gyula szerk.: A Herman Ottó Múzeum műkincsei (Miskolc, 1999)
A HERMAN OTTÓ MÚZEUM 1899-1999
A Herman Ottó Múzeum műtárgy állományának alakulása 1965-1970 között: 1965 1966 1967 1968 1969 1970 82 922 darab 86 721 darab 94 457 darab 98 144 darab 102 383 darab 103 284 darab A tanácsi fenntartású intézménnyé vált Herman Ottó Múzeum szakmai-tudományos tevékenysége lényegében indifferens volt az állami és pártszervek számára. Nem volt viszont közömbös a közgyűjtemények kiállítási politikája, ún. népművelő tevékenysége. A múzeumnak kezdetben 20-25 időszaki kiállítást kellett rendezni évente, de a 60-as évek vége felé már 30—40-et. A múzeummal szembeni elvárás az volt, hogy minél többen látogassák a kiállításokat, és minél több településen jelenjen meg tárlatokkal. Ezért az időszaki kiállítások nagyobb része hivatali épületekben, kultúrházakban kapott helyet, a látogatottság növelésére még az áruházak kirakatait is igénybe vették. így hallatlan nagy statisztikai adatokat közölhettek. Az érdekesség kedvéért megemlítjük, hogy 1966-ban az Állami Áruház kirakatában elhelyezett kiállítás látogatóinak számát az utcán elhaladók számával azonosították. így csak ebben az egy esetben 200 ezer múzeumi látogatót regisztráltak. Az időszaki kiállítások témaválasztásában teljes szabadsággal rendelkeztek a szakemberek. Más volt a helyzet az állandó kiállításokkal. Itt már a politikai törekvések domináltak. Az 1964. évi nagy megyetörténeti állandó kiállításon azt kellett kidomborítani, hog)' „a szocializmus gyökeresen megváltoztatta az emberek életét, a munkás, a paraszt és az értelmiség jólétének és boldogságának megteremtése a végső cél". Már 1962-ben politikai döntés született arról, hogy a múzeumnak kiállításokat kell készíteni az ország felszabadulásának 20. évfordulója, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére, és méltóképpen meg kell ünnepelni 1965-ben Miskolc várossá nyilvánításának 6OO. évfordulóját. E nagy kiállítások rendezése komoly terhet jelentett a múzeum néhány szakemberének. Csakígy a tudományos-ismeretterjesztő előadások tartása is. Volt olyan év, amikor a muzeológusok gyakorlatilag ellenszolgáltatás nélkül 200-nál több előadást tartottak a megye településein, általában az esti órákban. 40-50 előadás esett egy-egy szakemberre, ami az éves munkanapok számát figyelembe véve jelentős munkaidőt igényelt.
