Veres László - Viga Gyula szerk.: A Herman Ottó Múzeum műkincsei (Miskolc, 1999)

A HERMAN OTTÓ MÚZEUM 1899-1999

Az 1960-as évek második felében több területen a hanyatlás jelei mutatkoztak. Komáromy József szinte állandóan létszámfejlesztésért könyörgött. Egy 1965-ben írott levelében megfogalmazta, hogy „.. .a szakmai létszám 1954-es szinten áll". A raktárak túlzsúfoltak voltak. Nem volt a múzeumnak megfelelő időszakos kiállítótere, ezért került a kiállítások nagyobb része idegen helyre. 1967. augusztus 23-án a múzeumépület északnyugati oldala, a Szinva felőli kerékpárút mellett 9 méter magasan és közel 10 méter szélességben leomlott. Egy kiállítási terem teljes anyaga zuhant a romok közé. A pusztulást követően szükségessé vált a régi múzeumépület felújítása. A gyűjtemények egy részét külső raktárakban helyezték el. Lebontották az állandó kiállításokat, amelyet egy éjszaka betörők dézsmáltak meg. A múzeum gyakorlatilag 7 évig nem fogadott vendégeket, és a néhány szakember rendkívül mostoha körülmények között végezhette tudományos feldolgozó munkáját. A Herman Ottó Múzeum szinte folyamatosan súlyos anyagi gondokkal küzdött. A múzeum éves költségvetése 900 ezer és 1 millió forint között váltakozott, aminek több mint a fele munkabér volt. A fennmaradó összegből kellett megoldani a múzeumépület tetőcseréjét, a vidéki öreg épületek felújítását. Miközben a költségvetés változatlan maradt, folyamatosan bővült a megyei múzeumi szervezet. 1969-ben már 9 egységből állott, s így nagyság tekintetében a harmadik volt a 19 megye között. 1968-ban vezetőváltás következett be. Komáromy József nyugállományba vonult. Először Lajos Árpád muzeológust bízták meg a múzeum vezetésével, majd I969 februárjában Zádor Tibort nevezték ki igazgatóvá. Ő nem volt szakember. Korábban középiskolai tanárként, iskolaigazgatóként dolgozott. Tapasztalat és szakmai kapcsolat híján nem tudott alternatívát kínálni a múzeum gondjainak megoldására. Mindössze a legújabb kori történeti muzeológia fejlesztését tekintette fő célkitűzésnek. Ebben a szellemben már teljes munkakörű legújabb koros történészt alkalmazott, s maga is a munkásmozgalom történetével, sporttörténetével foglalkozott elsősorban. 1970-től tovább romlott a múzeum szakember-ellátottsága. Először Kemenczei Tibor és felesége távozott el, s így majd két évig gazdátlan maradt a régészeti gyűjtemény. Bodó Sándor rövid időre munkahelyet változtatott, Bodgál Ferenc pedig váratlanul elhunyt. Majd 1972 végén Lajos Árpád nyugállományba vonult. Ilyen körülmények között a megyei tanács indokoltnak tartotta a már amúgy is nyugdíjas korú Zádor Tibort valóban nyugdíjaztatni.