Veres László - Viga Gyula szerk.: A Herman Ottó Múzeum műkincsei (Miskolc, 1999)

KATALÓGUS

egész gyűjteményre való is összegyűlhetett belőle. A vőfélykendő ajándékozásának szokása egyes vidékeken szinte napjainkig megmaradt. BEST MAN'S KERCHIEF The decoration of this textile is usually variegated, but the function is always the same. This is a spectacular attribute of the festive ceremony of the wedding party presented by the bride to the wedding party officials and sometimes to the guests. The kerchief in question was made on a fine cotton cloth basis by weaving in two kinds of coloured red wash cotton. On each of its ends it is decorated with 8 similar pattern stripes. The upper and lowest narrow stripe are closing the surfaces in between. F.M. I69. LOBOGÓS UJJÚ MATYÓ ING Mezőkövesd, 20. század eleje Méret: h: 63 cm, ujjhossz: 90 cm, ujjbőség: 140 cm. Ltsz. 53-716.3A matyó férfiviselet jellegzetes darabja a szerfölött bő ujjú ünneplőing. Gyolcsból készült, vállfoltos, galléros, a nadrágba, bő gatyába bekötve viselték, fölötte lajbival. Pamuthímzés díszíti a gallérját, elején a gomboláspántot, legfőképpen pedig a kézelőbe nem fogott, 70 cm bő ingujj végét. A hímzés piros, kék és sárga színű pamuttal készült, cakkos szélű gallérján és elején keskeny sávban elhelyezett apró virágok és levélsorok szabályosan ismétlődő váltakozása díszíti. Leglátványosabb az ingujj hímzése, amely széles felületet borít be. A minta alapja a folyókának vagy vízfolyásnak nevezett hullámos levélsor. Az ingujjat színes horgolt csipke szegélyezi, amely ún. cipőshorgolássú készült. Ez az ingtípus a 19- század második felében általánosan elterjedt az alföldi parasztságnál, de ilyen bő és hosszú ujjal csak a matyók hordták. Díszítése kezdetben fehér lyukhímzés, singolás volt. A jellegzetes körtés mintákon először csak kevés piros hímzés jelent meg, majd a singolát teljesen háttérbe szorította a színes laposhímzés. A divat változásával a keskeny csíkminta lassan 30-40 cm szélessé vált, megnőttek a motívumok is. Az 1920-as években a piros-kék pamutfonalat a színes műselyem váltotta fel. Az ingujjak szélét a századfordulón még cakkal díszítették, a széles horgolt csipke divatja ezután terjedt el. Ez a csipke olyan tömött és súlyos volt, hogy a legények verekedéskor megcsavarintva az ingujjat, ütőfegyverként is használták. A hímzett inget a keresztanya ajándékozta a legénynek, és újlegényként öltötték fel először a suhanckorból legénnyé avatott fiatalemberek. Az avatá általában télen, a környék első lagzija alkalmából történt, több egykorú legény egyszerre tartotta meg a legényavatást. A díszes lobogós inget a legény házasember korában is viselte. Irodalom: Herkely 1938.: Györffy 1956. MATYÓ SHIRT WITH WAVING SLEEVES A characteristic piece of the Matyó male costume is the very wide sleeved holiday shirt. It was made of fine linen, have emphasised shoulders, collar. The shirt was bounded into the wide trousers and there was usually a peasant vest wore over it. Its collar and especially the knob stripe and the 70 cm long sleeve end are decorated with cotton embroidery. This type of shirt was generally spread at the end of the I9"

1 century among the peasants of the Great Hungarian Plain, but so wide and long sleeves were in fashion only at the Matyó. F.M. 170. MATYÓ SURC Mezőkövesd, 20. század eleje Méret: 54 x 80 cm. Ltsz. 53-718.11. Surcot, díszes kötényt a matyóknál férfiak, nők, gyermekek egyaránt viseltek. Hímzése hétköznapra egyszerűbb, ünnepi alkalmakra díszesebb volt. A sure a matyó viselet legdíszesebb korszakának, az 192030-as éveknek ízlését őrzi. Ebben az időszakban már műselyemmel hímezték a tömött, színpompa, nagy felületet betöltő díszítményt. A hímzés felső része ún. surcrózsák sorára épül. Ezeket a nagyméretű, színekkel és szirmokkal tagolt virágokat ugyanis elsősorban surchímzésre alkalmazták. A rózsák között és felettük a felületet kisebb virágokkal, bimbókkal töltötték ki. A sure díszítményén idegen eredetű motívumok is szerepelnek, az ún. ragyogókat, az ezüst- és aranyszínű fémcsipkéket utánzó hímzés 1925 után jelent meg a hímzéseken. Az 1910-es évektől terjedt el a fémcsipkék divatja a matyók között, s hamarosan szinte elborított mindent, kiszorítva a hímzést is. A fölösleges fényűzésnek végül a világi és egyházi hatóságok közbeavatkozáa vetett véget, 1925-ben nyilvánosan elégették a ragyogókat. Ezután terjedt el a lémcsipkeminták hímzéssel való utánzása. Az aranyat sárga, az ezüstöt