Veres László - Viga Gyula szerk.: A Herman Ottó Múzeum műkincsei (Miskolc, 1999)
KATALÓGUS
ing new trends in art. His still-life refers to the influence of the great predecessor, Cézanne. Vé. L. 165. FÉNYES ADOLF (1867-1945) ASZTALOS 1905. Olaj, vászon, 110x80 cm jelzés:]. I. Fényes A. ltsz. 53-247.1. Fényes Adolf a szolnoki művészet első, szociális részvéttől áthatott korszakának kiemelkedő képviselője. Székely Bertalan tanítványaként indult a festői pályán, majd Weimarban és Párizsban képezte tovább tehetségét, végül Benczúr mesteriskolájában szerzett diplomát. Festői alakulására a legnagyobb hatással weimari időszaka volt, itt ismerkedett meg a német művészet szociális felelősségérzettől áthatott törekvéseivel. Ilyen befolyás alatt festette hatalmas ciklusát, a Szegény ember sorozatot, mely nemcsak sötét tónusainak drámai erejével, hanem a lélektani megfigyelések kifejezésével is új hangot hoz a magyar művészetbe. Az 1899-ben elkezdett sorozat későbbi képei a szolnoki környezet hatására egyre színesebbek: ebből az időből való a Herman Ottó Múzeum 1905-ben vásárolt Asztalos című képe. Fényes Adolf egy másik műve, a Szolnoki utca is ebben az időben került Miskolcra, ez a képe már a plein-air korszakához tartozik. 1910 körül Fényes Adolf művészete számos dekoratív vonással gazdagodott. Ezt az időszakát Tanya című festménye képviseli a miskolci gyűjteményben. A harmincas évektől kezdve Fényes Adolf a mesék és nosztalgiák világába menekült. Ekkor festette látomásos városképeit és kisméretű bibliai kompozícióit. Ezt az időszakot a Tájkép alakkal című műve képviseli a miskolci múzeumban. A romantikus hangvételű kép előterében a megfáradt művész botozó alakja látható. Fényes Adolf egész élete során partnere volt a miskolci művészeti életnek. A múzeumban őrzött levelei szerint támogatta a Balogh Bertalan szervezésében rendezett felvidéki tárlatokat. Irodalom: Oelmacher 1962. ADOLF FÉNYES: JOINER Adolf Fényes belongs to the great personalities of the Hungarian Realistic painting. To his significant works belong his series 'Poor people' painted on the turn of the centuries. The social sensibility, deep depiction of humans make this work one of the best pieces of the early Critical Realism. The 'Joiner' of our collection is a piece of the mentioned series. Vé. L. 166. RÉTI ISTVÁN (1872-1945) NAGYBÁNYAI TÁJ 1905 körül Olaj, vászon, 46x46 cm. Jelzés: j. I. Réti ltsz. P. 77.315A nagybányai születésű festő a modern magyar festészet egyik legnagyobb hatású teoretikusa. Münchenben kezdte tanulmányait Hollósy szabadiskolájában, majd Párizsban végzett tanulmányútja során festette sötét tónusokkal alakított művét, a Bohémek karácsonyai. Egyik létrehívója volt a szülővárosában alapított nagybányai művésztelepnek, ahol kezdetben Hollósy magyar és kelet-európai művésznövendékei ismerkedtek a plein-air festészet lehetőségeivel. Réti sokáig Caravaggio művészetét vallotta példaképének és nem bízott a szabadban való festés igazságában. Ferenczy Károly példája azonban őt is a szabadban való festés felé terelte, így jött létre a Herman Ottó Múzeumban lévő képe, a Nagybányai táj, amely a napfényes festés elemeit a szecessziós vonalvezetés mozzanataival kapcsolja össze. Későbbi munkáin gyakran megközelíti Ferenczy napfényes tájképeinek hangulatát. 1920-tól kezdve elsősorban művészetelméleti és pedagógiai kérdésekkel foglalkozott. Képalkotó művészeti tanulmánya mellett főműve a Nagybányai festészet története, a magyar művészettörténet egyik alapvető kézikönyve. Rétinek szoros kapcsolata volt Miskolccal. Mint a Képzőművészeti Főiskola egyik vezetőjének, nagy része volt a miskolci művésztelep alapításában, egy olyan intézményében, amely 30 éven át ebben a városban nyújtott lehetőséget a fiatal művészek kibontakozásához. Réti is gyakran megfordult a városban. Nem csupán előadásokat tartott, de kedvet kapott a festéshez is. Itt festette egyik legjobb önarcképét. Irodalom: Aradi I960.
