Veres László - Viga Gyula szerk.: A Herman Ottó Múzeum műkincsei (Miskolc, 1999)
KATALÓGUS
146. TÜZELŐSÓL-OSZLOPOK Mezőkövesd Méret: m: 112 cm, sz: 12 cm, V: 13 cm. Ltsz. 53.1082.3. Mezőkövesd, 19. század utolsó harmada Méret: m: 103 cm, sz: 23 cm, V: 10 cm. Ltsz. 53.1082.1. A dél-borsodi Mezőség településeinek külső övezetét alkották az ún. szálláskertck, amelyeknek jellegzetes építménye volt az istálló: az ól. Ez az egyszerű, vályogfalú, nádfödeles építmény nemcsak a paraszti gazdaság értékét képviselő számosállatok, hanem a rájuk felügyelő férfiak hagyományos tartózkodó és pihenőhelye is volt. Az emberek helyét, ülő- és fekvőalkalmatosságait az istálló sarkában, a földbe mélyített tüzelőlyuk körül alakították ki: vályogból tapasztva, vagy fából ácsolva. A szénatartó zsilipéit deszkafalát, az ülőpadok háttámláját, a fejmagasságba emelt dikókat függőleges oszlopok tartották, amelyeknek szabad oldalai és fejezetei alkalmasak voltak a cifrázásra. Mindkét oszlop eredetileg cinóberpirossal volt befestve. A bal oldali oszlop hátoldalán van a bevágás a deszkák számára. Előlapja nyugodt tagolású, gazdagon indázóan vésett, növényi kompozíciók függőleges sorával díszített. A jobb oldali oszlop előlapján látható a hornyolás, amelyet kétoldalt egyszerű csipkés-fogazatos véset szegélyez. Mindkét oszlop felső végződése emberfőt mutat, a legegyszerűbben jelezve az arcot. Az egykori tulajdonos - vélhetőleg készítő - Barczi Mihály Bódi leszármazottainak utólagos magyarázata szerint mindkét oszlop nőalakot ábrázol. Irodalom: Kóris 1905. 249-263. FIRE-RED STABLE PILLARS In the outskirts of the settlements of the Mezőség, a region on the south of comitat Borsod, there were farms with stables and cow-sheds. It was a traditional place to stay and rest for men taking care for the animals. The place for the people was maintained in the corner of the building. These were high couches, supported by pillars the free sides and capitals of which were suitable for decoration. The pillars represented here originally were painted cinnabar red. K. E. 147. HALOTTASLEPEDŐ-BETÉTEK Gömör megye, 19. század vége Méret: 68 x 20,5 cm; 69 x 22 cm; 72 x 19 cm. Ltsz. 53- 715.122. ; 53- 715-128.; 53- 715.118. Mindhárom lepedőbetét halottas díszlepedőből származik. Fehér lenvászon alapon fehér selyemfonállal, vagdalásos, áttöréses díszítésmóddal készült, amely azt jelenti, hogy a szálakat mindkét irányban úgy húzzák ki, hogy ezáltal négyzetek keletkezzenek, melyeket aztán apró öltésekkel rögzítenek. A mintát az áttört és a sima felületek váltakozása, valamint az utóbbin alkalmazott szálszámolásos lapos hímzés kontrasztja adja. A felső lepedőfiók díszítménye országosan elterjedt, ún. kakasos minta, mely stilizált oldalnézetű madáralakok ismétlődő sora. A madár foltszerű alakját áttört betétek és az alakot hangsúlyozó fehér selyemhímzés tagolják. A középső lepedőbetét díszítményét nagy ívű hullámindába komponált stilizált virágok alkotják. Az íveket nagyméretű, szabályos szerkezetű nyolcágú csillag tölti ki, a hullámindákról kisebb tulipánok ágaznak el. E díszítményt - feltételezhetően a hulláminda hatszögű idomokból kialakított testesebb megjelenése miatt is - kígyós mintának is nevezik. A harmadik lepedőbetét díszítménye alig tagolt, erősen folthatású háromágú virágtő, melynek középső ágán a kígyós minta csillagmotívuma ül, kétoldalt, a lefelé hajló ágain pedig négyszirmú stilizált szegfű van. A halottas lepedőkre alkalmazott szálvonásos-vagdalásos hímzések a felvidéki bányavárosok hímzőműhelyeiben készültek, nagy mennyiségben. Elterjesztésükben a házaló kereskedelemnek, a csipkárohrA, gyolcsosoknzk nevezett vándorárusoknak volt nagy jelentősége. Már a 18. századtól országszerte ismertek voltak a hímzések, melyet közvetítőikről tót hímzésnek is neveztek. Ennek ellenére sem tekinthető minden ilyen technikájú és mintájú lepedőbetét idegen munkának, Magyarország egyes területein a falusiak maguk is varrtak hasonlót a felvidéki minta alapján. FUNERAL SHEET INLETS Sheet inlets represented here come from decorated funeral sheets. They were made in comitat Gömör on a white linen cloth embroidered with white silk thread, using open-work decoration. The origin of the decoration technique can be followed back to the miner towns of Northern Hungary (now Slovakia). From the 19 th centuiy already in
