Veres László - Viga Gyula szerk.: A Herman Ottó Múzeum műkincsei (Miskolc, 1999)

KATALÓGUS

Se szeri, se száma a különböző kompozíciós és szituációt vizsgáló tanulmányainak, vázlatainak. Ezek nemcsak alkotó fantáziájának gazdagságával ismertetnek meg bennünket, de elragadnak festői erejükkel. Székely Bertalan a legfelkészültebb 19. századi magyar festő. Hazaszeretettől indíttatva a maga szabta feladat súlya alatt gyakran elnyomja azt a természetes emberi-művészi óhajt, hogy önmagát, személyi indulatait fejezze ki. Vázlatainak értéke éppen abban rejlik, hogy az elképzelés szuggesztív erejével a művészi gondolat megszületésének nagy élményét őrzik meg és fejezik ki. Az itt elért festői eredményeiből táplálkoznak egyéb alkotásai, elsősorban portréi. Székely Bertalan arcmásai a múlt századi magyar festészet kiemelkedő remekei, egyenrangú értékűek Munkácsy és Szinyei Merse Pál arcmásaival. Tiziano józan emberlátása, tartózkodó ítéletmondása és elegánsmérsékelt idealizálása jelentették Székely Bertalan számára a példaképet. Ebbe a sorba tartozik a képtár szép női arcképe. A fiatal hölgy téri helyzete, figyelmének élénksége, vonzó közvetlensége ennek a festőileg kiegyensúlyozott és nagyon találó portrénak a legfontosabb erényei. A barnás-vöröses tónus nem csupán a festői alakítás eszköze, hanem egyben igen kifejező, jellemet is közvetítő motívum. A kép egyik változata a Magyar Nemzeti Galériában látható. Irodalom: Bakó 1981. BERTALAN SZÉKELY: FEMALE PORTR\IT Bertalan Székely is an outstanding personality of the Hungarian historical painting. At the same time he had splendid portraits, nudes and genre paintings. In the second half of his carrier his interest was focused on murals. His first painting was his 'Self-portrait' with which he introduced himself as a mature artist. This picture can be related to the one represented here, the 'Female portrait' of our collection. They are similar in the proud carriage, the variable treatment of the surface, the intention to express the complicated tonality of the spiritual life. Vé. L. 143. DÍSZSERLEG Bécs, 1881. Méret: m: 51 cm, talpátmérő: 20 cm. Ltsz. 53-571.1. A díszserleget 190l-ben a Miskolci Lövészegylet adományozta a miskolci múzeumnak. A döntést a tárgy különös históriájával és műértékével indokolták. Az ezüstserleg talpazatába vésve olvasható: „MISKOLCZ 11 September 1881". Ez a dátum ad közvetlen magyarázatot arra, hogy miképpen került ez a becses historizáló műremek a Miskolci Lövészegylet birtokába. 1881. szeptemberében második alkalommal látogatott el Ferenc József Miskolcra. Már az 1857. évi első miskolci tartózkodás sem maradt kedves emlék az uralkodó számára, mert az üdvözlésére kilovagló díszbandérium vezetője, Szirmay gróf holtan bukott le lováról és ezért Őfelsége már nem jelent meg a színház avatásán. 1881-ben, a máodik látogatáskor pedig elsőként az hatott kellemetlenül, hogy egy helyi ellenzéki lap intim részleteket közölt Ferenc József magánéletéből. Bizonyára kedvetlenül mehetett el az uralkodó a városi lövészegylet Lövöldéjének avatására, az első lövés megtételére, amelyet ugyancsak egy - a korabeli híradásokból idézve - malheur szakított félbe: „midőn Ő Felsége már lőni akart, a lővonalban, valószínűleg kíváncsiságból egy fiú szaladt keresztül. Ő Felsége a veszély eshetőségétől visszarettenve, letette fegyverét, a főlövészmester által másodszor is felkéretvén, a fegyvert többé el nem fogadván, s elhagyván a lövöldét, szállására tért". Látogatáa emlékéül egy ezüst díszserleget adományozott a Lövészegyletnek. Az ezüst díszserleget - mint ez a talpazaton olvasható bevéséséből és ötvösjegyből is megállapítható -/. C. Klinkosch bécsi udvari ékszerész készítette. A 16-17. században feltűnő, klasszikus remekművű, nemes arányokkal és nyugodt rajzú vonalakkal jelentkező kelyhek szolgáltak az ötvös számára mintául. Különösen a dél-német, nürnbergi ún. nautilus serlegek utánérzetét vélhetjük felfedezni az alkotában. Azonban a mester az innen-onnan válogatott stíluselemekkel a régi harmóniát felborítva egy historizáló művet hozott létre. A kehely kupája ezüstpántok közé ékelt nautilus kagyló, a pántokon a foglalatokban pedig a zöld színű kő malachit, a kék lázárit, a bordó pedig almandin, vagyis egy gránát-féle féldrágakő. A serleg különálló talpazatán helyezkedik cl a három teknős hátára nehézkedő kehelymarkolat, ami nem más, mint egy ezüst najád. Ez a talpazatból kiemelkedve kezében tartja