Veres László - Viga Gyula szerk.: A Herman Ottó Múzeum műkincsei (Miskolc, 1999)

KATALÓGUS

kiváló. Főleg családjának tagjait örökítette meg. Több portrét készített feleségéről, Probstner Zsófiáról, melyek közül a. Lilaruhás nő (1874) a legismertebb. A miskolci múzeum tulajdonában van a sógornőjét, gróf Szirmay Alfrédnét sz. Probstner Máriát ábrázoló arckép. Szinyei első ízben a Majális fehérruhás női alakjában örökítette meg későbbi sógornőjét. Mária húga, Zsófia 1873-ban Szinyei Merse felesége lett. A jegyesség idején az akkor már gróf Szirmaynénál tartózkodott az ifjú pár, a Miskolctól 5 kilométerre lévő Szirmabesenyőn. A festő később is gyakran megfordult a Szirmay-kastélyban. 1879-ben festette meg Szirmayné portréját. „Minden figyelmét a lélekkel teli arcra fordította. Ezekre az árnyékos, okos szürke szemekre, amelyek olyan élesen figyelnek és fényük mégis könnyes: az érzékeny finom orra és szájra. A cseppet sem keskeny s mégis átszellemültnek ható arcot egyszerűen fésült, rozsdabarna haj övezi, amelybe magától értetődő természetességgel simul bele egy színes virágcsokor" (Hoffmann Edit). Irodalom: Hoffmann 1943.; Végvári 1986. PÁL SZINYEI MERSE: PORTRAIT OF A COUNTESS, MRS. ALFRED SZIRJMAY Pál Szinyei Merse was one of the most significant, but lonely figure of the I9"

1 century Hungarian art. His painting followed the French attitudes of the age, although he did not know the Western innovations. His style lacking the academic conventions, close to the plein-air was received by a wrong attitude, critics at home. Szinyei Merse's significance was recognised only at the turn of the centuries, together with the appearance of the Nagybánya school. The female portrait of our collection can be characterised by a mostly careful artistic initiative: a picture by an unsuccessful, unsupported, desperate artist depicting his female relative. Vé. L. 141. LIEZEN-MAYER SÁNDOR (1839-1898) VENUS ÉS TANNHAEUSER 1880. Olaj, karton, 50 x 44,5 cm. Jelzés: nincs Ltsz. P. 77.241. Bécsben, majd Münchenben tanult, Piloty mesteriskolájában is dolgozott. Elsősorban történelmi kompozíciókat készített, közülük a legismertebb Mária Terézia egy koldusasszony gyermekét táplálja című festménye (1867), mely a Piloty-stílushoz képest jóval festőibb és elmélyültebb alkotás. Számos illusztrációt is készített, melyek közül a legismertebb a Goethe Faustjához készített, 50 lapból álló sorozat. A Faust téma egész életén át foglalkoztatta és festményeken is megörökített néhány jelenetet. Magyar vonatkozású műve Árpádházi Szent Erzsébet című nagyméretű kompozíciója, melyet három példányban festett meg. Ennek a képnek a miskolci múzeumban közepes méretű vázlatát őrzik. Egyik legszebb munkája a Venus és Tannhaeuser című vázlata, amely festői erejét, gazdag fantáziáját és kolorisztikus ötletességét bizonyítja. Színeinek telítettsége a nagy 18. századi francia festőt, Fragonard-t idézi. Úgy tűnik, hogy Szinyei Mersére is hatással volt. Liezen-Mayer Sándor tanársegéd, majd professzor volt a müncheni akadémián, 1880-tól három éven át pedig a stuttgarti akadémia igazgatójaként tevékenykedett. Több kitűnő magyar művész tanulta a képzőművészetet az ő műtermében. Irodalom: Eenkó 1932. SÁNDOR LIEZEN-MYYER: VENUS AND TANNHÄUSER Liezen-Mayer was a master following the historical-academic attitude of the age. He was a professor of the Munich academy. Liezen-Mayer's large compositions illustrate the principles of the painting academy. His outstanding talent of using colour schemes, artistic virtuosity can be followed mainly in his sketches. One of his most beautiful sketches is the one represented here, in which he gave the best of his artistic values. Vé. L. 142. SZÉKELY BERTALAN (1835-1910) NŐI ARCKÉP 1880 körül Olaj, karton, 57 x 39,5 cm. Jelzés: nincs Ltsz. P..77.341. Székely Bertalan nagy történelmi kompozíciók és falfestmények alkotója. Fő művei nemzeti múltunk érzékletes megjelenítői. Képei nagy gonddal kimért kompozíciók, melyek nemcsak a történelmi hitelességükkel, hanem a felfogás látványos dramaturgiájával tűnnek ki.