Veres László - Viga Gyula szerk.: A Herman Ottó Múzeum műkincsei (Miskolc, 1999)
KATALÓGUS
111. A MISKOLCI BODNÁRCÉH „KONDÉR"-JA Miskolc, 1836. Méret: m: 37 cm, átmérő: 23,5 cm. Ltsz. 53-804.6 Miskolc középkori eredetű pincéiben nemcsak a helyi és szomszédos települések, hanem a bükki Promontorium híres szőlőkultúrájának, vagy Tokaj-Hegyalja szőlőinek termését is érlelték és tárolták. Ezekből a pincékből szállították lengyel, morva, svéd és orosz megrendelőik számára a „király asztalára való nedű"-t kezdetben a görög, később a zsidó kereskedők. Mind a szőlősgazdák, mind pedig a kereskedők hordókészletüket és egyéb borászati felszereléseiket a helybeli kádármesterektől, más néven bodnármesterektől szerezték be. A miskolci kádárok a 18. század második felében szerveződtek céhhé, 1826-ban pedig már sor került privilégiumuk megújítására. Ipartársulattá szerveződésükkor, 1872-ben szűnt meg társcéhük, a korcsoly ások céhe, amelynek tagjai egy hosszú létra, az ún. korcsolya segítségével a boroshordók fel- és lerakásával foglalkoztak. A bodnárcéh múzeumba került gazdag dokumentációs és tárgyi emlékei közül említésre méltó két céhláda, egy 1801-bői származó behívótábla, egy remekbe készült kishordó, valamint az 1802-ben készült „legények kondérja", az 1810es feliratú cégéres tábla és az a hatszegletű, nagyméretű ónkondér (borospalack), amely 1836-os évszámot visel. A kondér oldalát gazdag vésett díszítés borítja. Az egyébként egyszerű, tagolatlan felületű tárgy egyik homloklapján az 1801-ből származó céhbehívó tábla címermustrájának közeli parafrázisa látható. A túlsó oldalon a céh korabeli elöljáróságának változatos, virág- és levélelemekből komponált, koszorúba foglalt névsora olvasható. A kondéron a következő felirat olvasható: A MISKOLCZI B. NEMES BODNÁR CZÉII KONDÉRJA. Bár a tárgyon, mint a fennálló ónedények többségén ónjegy nem található, mégis az edény valószínűleg kortárs miskolci ónöntő mester munkája lehet. A miskolci bodnárok későbbi generációi egyszerű karcolással, véséssel örökítették meg nevüket az edény szabadon maradó felületén. Irodalom: Weiner 1971. THE FLASK OF TBE MISKOLC COOPERS' GUILD Coopers of Miskolc organised a guild in the second half of the 18 th centuiy. Their large wine tin flask was used at guild parties. The side of the vessel is covered by rich engraved decoration. The inscription includes the list of the leaders of the guild. K. L. 112. SÓTARTÓ ÁLLÓ KÍNAI ALAKKAL Miskolc, 1837. Méret: m: 16,7 cm. Ltsz. 53-11-1-2. Buttykay József ismert miskolci műgyűjtő a 19- század utolsó évében két porcelán sótartót ajándékozott az akkor megalakult BorsodMiskolczi Múzeumnak, a Herman Ottó Múzeum jogelődjének. A tárgyakkal apjának, az első miskolci kőedénygyár egyik alapítójának kívánt emléket állítani. Az első miskolci kőedénygyár alapítását a kutatók 1832-re teszik. A Jelenkor először ad hírt arról, hogy a miskolci „porczellán gyár" építése annyira előrehaladott, „hogy már őrlik a masszát s a már kész minták reményi nyújtanak a mielőbb készülendő edény csinossága s tartósságáról". Egy évvel később, 1833. április 4-én közli a Honművész, hogy Miskolcon Buttykay József és Biszterszky Imre „cserép és porczellánfabrikát állítanak, mellynek készítményeit különös szépségűnek és jóságúnak mondják". A Honművész híradása ellenére sokáig nem sikerült fellelni olyan termékeket, amelyek a miskolci manufaktúra korai időszakából származtak volna, és tárgyi bizonyítékul szolgáltak volna az üzem korai alapítására. Buttykay József ajándéka hosszú ideig ismeretlen maradt a kutatók előtt, és így a „Miskolcz 837" fenékbélyeg is, mint kormeghatározó. Eddig egy „Miskolcz 838" jelzésű darab volt ismert. Ezek az adatok azt bizonyítják, hogy - Berendet megelőzve - Miskolcon is készült az 1840-es évek előtt porcelán. A kínai alakos, 1838-ban készült sótartók - melyekből a só a kalap leemelése után szórható ki -, mint az eddig ismert legkorábbi miskolci termékek, megszületésüket egy bizonyos Schier Andrásnak köszönhetik. A Buttykay-féle gyár formakészítője a morva származású bükki üvegkészítők leszármazottja volt. A kínai alakok formáját bátyjának, Schier Józsefnek, a répáshutai üvegkészítő műhely tulajdonosának is elkészítette, s szinte ugyanabban az időben a kínai figura porcelánból és üvegből egyaránt elkészült. Minden valószínűség szerint Schier Andrisnak köszönhetők azok a formák is, amelyek segítségével a Buttykaygyár igen szép, plasztikus díszű kőedényei készültek. Az első miskolci kőedénygyárban ugyanis nem voltak festők, ezért alkalmazták a plasztikus díszítést, s a termékeket magas hőfokon tejfehér mázzal vonták be, ezzel is különös jelleget kölcsönözve a miskolci termékeknek. Irodalom: Katona 1977.
