Veres László - Viga Gyula szerk.: A Herman Ottó Múzeum műkincsei (Miskolc, 1999)

KATALÓGUS

egyenesen egyházi célra készítették, s az ajándékozó rendszerint belehímezte a nevét, az ajándékozás dátumát is. Az úrasztali terítő díszítését funkciója, használata határozza meg, ebből következően a közepét és a négy sarkát szokták leggazdagabban díszíteni. Az úrasztali kendők a magyar úrihímzés díszítménykincsének legklasszikusabb rétegeit őrizték meg. LORD'S TABLE CLOTH The table cloth was the property of the Reformed church in Diósgyőr. The quadratic lawn was embroidered with golden thread both on its right and wrong side by similar satin-stitch. In the centre of the cloth we see in two concentric circles the inscription in the middle of which there is Lamb with a flag, around it there are the four letters of the word 'lamb' without the vowels. F. M. 82. TÁL Miskolc (?), 1753. Méret: átmérő: 30 cm, talpátmérő: 11,5 cm. Ltsz. 53-1430.1. A Miskolcról a múzeumba került tálat a fenekén látható, archaikusán írott évszám (1753) datálja. A 17-18. századi cserépedények mindegyike közelebb visz a jórészt 19. század elejétől ismert magyar népi kerámia eredetének, előzményeinek jobb megismeréséhez. A fehér alapszínű, viszonylag nagyobb méretű, mély tál díszítménye a széles peremen található. Három, lényegében egyforma virágcsokor kompozícióból áll. Jellemzője a három egység elkülönítése mellett a térkitöltő szerkesztés. A megismétlődő motívumok - a helytől függően - nagyobbak vagy kisebbek, illetőleg térkitöltő elemekkel kiegészítettek. A csokrot több különböző virág, többféle tulipán, még inkább a gránátalma alkotja, valamint a kompozíció egésze reneszánsz reminiszcenciákra utal. A két keleti eredetű dísz, a tulipán és a gránátalma az oszmán törökök, illetőleg a reneszánsz hatására honosodott meg hazánkban. A leveleket a kompozíció aljától kilndulóan középütt, valamint az egyes egységek bal oldalán felül írókával meghúzott egyenes vonalkázat helyettesíti. Több helyütt előfordulnak a szőlőkacsokhoz hasonló kis behajlott végű pálcikák. Az ornamensek mindegyikét írókával festették az edény felületére. Az ecset nyomát nem találjuk. Archaikus a tál díszének színösszeállítása is. A fehér alapszínen az edény peremének szélén, valamint a perem és a fenék találkozásánál krómoxidzöldek a csíkok. A gránátalma antimonsárga, a leveleket utánzó vonalkák krómoxidzöldek, a középső nagy virágok kobaltkékek. A szám és a kacsok sötét-mangánviola színűek. A színhatás együttesen a poszthabán kerámia színvilágával is sejtet rokonságot. Az 1753-ból származó tál valamelyik felső-magyarországi, talán a miskolci fazekasműhelyből származik. Rokonságot mutat a már említett, 1713-as nemesbikki tálakkal és egy, a budapesti Néprajzi Múzeumban őrzött, 1730-as datálású, ugyancsak Felső-Magyarországra származtatott tállal. Irodalom: Kresz 1972.; Bodó 1976. BOWL The decoration of this white, relatively large, deep bowl can be found on the wide rim. It consists of three, mostly similar bunches of flowers. The whole of the composition refers to Renaissance roots. The vessel from 1753 comes from some North Hungarian, possibly Miskolc workshop. Sz.J. 83. CÉHLÁDA Sárospatak (?), 18. század Méret: m: 32 cm, sz: 39,5 cm, h: 58 cm. Ltsz. 73-36.1. A céhláda 1973-ban, magángyűjtőtől került a múzeum tulajdonába. Fedele belső oldalának felirattöredékei egyértelműen bizonyítják, hogy a sárospataki mészároscéh ládájáról van szó, s készítésének ideje a 18. század. Ebben az időszakban a zempléni települések közül Patak volt az, ahol a mészárosmesterség a legfontosabb szerepet töltötte be. Céhük a 16. században alakult, de dokumentációs és tárgyi emlékanyaguk hollétéről - kivételt képez a jelen céhláda -, pontos ismeretekkel nem rendelkezünk. A sárospataki céhláda a kevés figurális céhemlékeink közé tartozik. A keményfa láda tetején profilált zár-rejtő tábla látható, amelyet intarziaberakás gazdagít. Bár tömege viszonylag egyszerű, kevés plasztikus tagozat díszíti, mégis figyelemreméltó a két homlokzati mezőben elhelyezett fa dombormű. Az egyszerű intarziás lizénákkal határolt, fogazott léccel lezárt képmezőben egy bika (szarvasmarha) és egy kos látható, melyek feltehetően eredetileg tájkép-háttér előtt álltak. irodalom: Temesváry 1958.