Veres László - Viga Gyula szerk.: A Herman Ottó Múzeum műkincsei (Miskolc, 1999)

KATALÓGUS

mezőn álló opak zománcfestésű figura: fehér harisnyás, térdig érő bő kabátba öltöztetett, poharát áldomásra emelő fiatal férfialak látható. Pálinkásbutykos Erdély, 18. század Méret: m: 153 cm. Ltsz. 53-1649.2. Egyszerű hasáb alakú palack, melynek felületét a sarkokon pont és spirál motívumok díszítik, tengelyében pedig mindkét oldalán egy-egy, lendületesen megrajzolt leveles-virágos ág látható. A festésmód igen közeli rokonságot mutat a korabeli habán edények ornamentikájával, elsősorban azok nagyvonalúságát, dekorativitását követi. Irodalom: Bunta-Katona 1983.; Veres 1989; Veres 1991. COLOURED ENAMELLED FLASKS FOR FRUIT BRANDY (PÁLINM) Decoration of glass vessels with coloured enamel painting was spread in Hungarian glass-works. These products were made first under Venice's and later under German influence. The most beautiful pieces come from the territory of Transylvania. In their spread a great role must have been played by the Saxonian population of Transylvania. V. L. 80. HALOTTI ZÁSZLÓ 1746. Méret: h: 185 cm, sz: 129-136 cm. Ltsz. 53-1553-2. Miskolc egyik legnevezetesebb birtokos nemes családjának jeles tagja, Rákóczi főpostamestere volt Négyesi Szepessy János (f 1746), akinek halotti zászlaja feltehetően az 1920-as években került a BorsodMiskolci Múzeumba a miskolci Avasi református templomból, hasonlóan Négyesi Szepessy Zsigmond (f 1768) halotti zászlajához, amelyet - több más műtárggyal együtt - 1924-ben, az Avasi templom karzatának lebontásakor ajándékozott az egyház a múzeumnak. A halotti zászló a templomba temetett Szepessy János hagyományos nemesi halotti jelvénye volt a templom karzatára függesztve, akárcsak máig látható latin nyelvű epitáfiumos sírköve a templom padlóján majd falában. A zázló anyaga fekete ripszselyem, melyre vörös-arany színnel léstették fel az elhunyt címereit és a halálozá dátumát közlő latin nyelvű feliratot és máik oldalára a családi címert, a zöld hármashalmon nyugvó koronából kiemelkedő növekvő fehér (ezüst) egyszarvút, hasonló sisakcímerrel. A feliratos és címeres oldalt körbefutó búzakaláz-motívum keretezi. A zászló így nemcsak fontos társadalom- és művelődéstörténeti emlék és családtörténeti dokumentum, hanem az epigráfia és a heraldika fontos 18. századi forrása is. Irodalom: N. Szepessy 1893 87-91-, 141-146., 194-200.; Novolny 1982; Bakó 1997. 225-230.; Gyulai 1997. 193-223 FUNERAL FLAG János Négyesi Szepessy, a member of one of the most famous Miskolc families was Rákóczi's chief postmaster. His funeral flag got into the museum in 1920. Szepessy died in 1746. The flag with a coat of arms was hanging on the gallery of the Avas church. Gy. É. 81. ÚRASZTALI KENDŐ (Miskolc) Diósgyőr, 1750. Méret: 74 x 74 cm. Ltsz. 53-804.16 A terítő a diósgyőri református egyház tulajdona volt, több más egyházi műtárgy társaságában 1917-ben került a múzeumba. Négyzet alakú, fehér patyolatra arany szállal hímezték, színén és visszáján egyforma laposöltéssel. A terítő közepén két koncentrikus körben L.A.F.I.C.A. ANNO MÜCCL: felirat fut körbe, ennek közepén zázlócskát tartó bárányalak - Isten báránya - körülötte négy betű: B R N Y (bárány). A terítőt körben 3 cm széles folyómintá szegély díszíti, melyben rozettaés tulipánmotívumok levelekkel összekötve váltják egymást. A szegélymintán belül, a terítő négy sarkában nagy ívben csigavonalszerűen visszakanyarodó indán tulipán- és gránátalmamotívumok mintegy koszorúként fogják közre az inda végén nyíló nagy virágot, amely egyúttal a díszítmény középpontja is. Az oldalak közepén, két sarokmotívum között 4 kisebb ívű virágos ág, végén tulipánnal, a sarokdíszítmények egyszerűbb változata. A fémszálas hímzés a finom szövésű alapanyagon reliefszerűen plasztikus, szinte ötvösművekre emlékeztetően kidomborodik a díszítmény. A református templomok úrasztali kendői a magyar úrihímzés legérdekesebb példái. Ezek 70-100 cm nagyságú, négyzet formájú kendők, melyek patyolatból vagy finom vászonból készültek. Egy részük világi használatból került kegyes ajándékként az egyházak tulajdonába, az Úr asztalára, sok közülük ugyanis jegykendő volt eredetileg. Má részüket