Veres László - Viga Gyula szerk.: A Herman Ottó Múzeum műkincsei (Miskolc, 1999)
KATALÓGUS
különösen a visszafoglalással pedig egyik virágkorát élte. Bár a bemutatott érem nem magyar verdében készült, mégis ezek közé a visszafoglalási érmék közé sorolható. Ez a típus a légritkábbak egyikének mondható, aranyból igen kevés közgyűjtemény dicsekedhet vele, a Magyar Nemzeti Múzeumnak egy 10 dukátosa van belőle. A Herman Ottó Múzeum emlékérem-gyűjteménye éppen a korai korszakból mondható viszonylag jónak. Uralkodók érméi II. Lajostól, viszszafoglalási érmek, személyi érmek tudják e korszakot, történelmét reprezentálni. Természetesen - éppen a történetiség érdekében - külön súlyt fektet a múzeum a megye életének numizmatikai emlékeire, nemcsak az elmúlt évszázadok anyagára, hanem a jelenlegi intézmények, üzemek által kibocsátott anyagra is. Irodalom: Wehl: IIIL 7358. FIVE DUCATS WEIGH MEDAL MADE TO COMMEMORATE THE VICTORY OVER THE TURKS AND THE FRENCH The medal was made by artist Johann Bucheil (Breslau/Wroclaw). The first commemorative medals were issued in the age of the Renaissance. In Hungary they became usual in the 16 th century. The flourishing period of the genre came in the time of Turkish wars, and especially after the liberation of the comitat. The medal in question was produced not in a Hungarian mint, but despite of it belongs to the medals issued on the occasion of the liberation. This type is one the most rare pieces. Only a few public collections have golden ones of the type. G. I. 72. TÁL Miskolc (?), 17-18. század Méret: m: 13 cm, szájaiméra: 44 cm, talpátmérő: 16 cm. Ltsz. 53-275.1. A magyar népi kerámia jobbára csak a 19. század elején jelenik meg teljes pompájában előttünk, a 18. századból évszámmal ellátott cserépedényünk igen kevés. Következésképpen a magyar parasztfazekasság előzményeiről, forrásairól, kialakulásának összetevőiről és körülményeiről viszonylag keveset tudunk. A 17-18. század kerámiájával már a régészet nem foglalkozik. A várak és városok szemétgödreiben talált korabeli cserépanyag feldolgozása fogja majd megfejteni e korszak edénykultúráját. Az itt közölt nagyméretű tál egyike a korai, a valószínűleg 17-18. századi, épen megmaradt cserépedényeinknek. A Borsod megyei Rudabányáról került a Herman Ottó Múzeum gyűjteményébe. Anyaga szép, vörösre kiégett cserép. Van egy ugyanilyen ornamentikával díszített butykoskorsónk is (ltsz. 55.17.1.), az Mályinkáról került a múzeumba. Alapszíne világossárga, díszítménye egyetlen, kissé összetett, szimmetrikus kompozíciót alkot. Egy csokorból indul ki 6-8 virágszál, mindegyik egy-egy virágban vagy levélben végződik. Fent középütt egy nagy rozetta van, mellette két oldalon visszahajló virágággal. Két oldalon van egy-egy érdekesen megfogalmazott tulipán, fölötte pedig egymásba kapcsolt különböző színű, V formájú dísz, lent pedig egy-egy gránátalmaszerű virágocska. A kompozíció és az ornamensek nem naturálisan megrajzoltak, inkább erőteljesen stilizáltak. A színhasználat nagyon egyszerű, az ornamentika nagyobb foltjai fűzöldek és téglavörösek, a virágszárak és némi kontúrozás pedig barna. A tál ornamentikájának eredete a török hódoltság korában hozzánk érkezett „keleti" művészeti hatásokra vezethető vissza. Hasonló stílusú kerámiából néhány ismeretes különböző múzeumokban, s ezeket a szakmai zsargon 16-17. századi írókás-virágos fazekasművészet néven tartja számon. Irodalom: Kresz 1972. : Bodó 1976. BOWL The bowl represented here is one of the early, probably 17 th —18* 1 centuries ceramic vessels preserved as a whole. This vessel from Rudabánya (comitat Borsod) was made of a nice, red burned material. The origin of the bowl's ornaments can be led back to the eastern artistic influence that appeared in Hungary during the Turkish occupation. Pieces of similar type ceramics are known in different museums. Sz.J. 73. BOGDÁNYJAMB (1660 k.-1724) CSENDÉLET 1700 körül Olaj, vászon, 74x99 cm. Jelzés nélkül Ltsz. P.77.34. A Sáros megyei nemesi családból származó, eperjesi születésű művész korán elhagyta hazáját. Művészi pályafutását Bécsben kezdte, majd
