Veres László - Viga Gyula szerk.: A Herman Ottó Múzeum műkincsei (Miskolc, 1999)

KATALÓGUS

kenysége csak alig egy évtizedig tartott, mert a fejedelem halálát követően, I629 után visszatértek Velencébe. Utánuk német, majd pedig a 17. század végén lengyel üvegesek vették át a porumbáki huta vezetését. A porumbáki hutával majdnem egy időben létesült Fogaras másik üvegkészítő műhelye a kománai uradalomban, amelynek első mesterei szintén olaszok lehettek. 1629 után a kománai üvegcsűr jóval nagyobb jelentőségre tett szert. A 17. század derekától azonban ismét a porumbáki műhely vált fontossá, itt készültek az erdélyi üvegművességet hosszú ideig meghatározó művészi produktumok. A korabeli porumbáki üvegkészítés talán legszebb darabja a gyűjteményünkben található üvegpalack, amelynek rokon példányát a kolozsvári Erdélyi Történeti Múzeum őrzi. A palack színtelen, áttetsző üvegből készült. Az edény két jól elkülöníthető tagból áll. Öble alma formájú, fenekén erősen benyomott. Az edényt hat felragasztott, fogóval becsipdesett üvegszál osztja gerezdekre. Az egyes gerezdekben váltakozva köszörült szőlő-szőlőlevél és szimmetrikusan szembeforduló indás ornamentika váltogatja egymást. A tárgy a fúvott és a kristálystílus közötti átmeneti periódus jellegzetes emléke, minden valószínűség szerint az 1648 után Porumbákon dolgozó német mesterek keze munkája. irodalom: Bunta-Katona 1983.; Veres 1989; Veres 1991. TRANSYLVANIAN GLASS FLASK One of the oldest and most significant glass centre of Transylvania formed in Fogaras at the beginning of the 17"' century. Gábor Bethlen invited to the Porumbák estate craftsmen from the famous Italian glass centre of Murano. Italian masters produced crystal glass according to the contemporary Venice style. This object is perhaps the nicest piece of the Porumbák glass production. It was made out of colourless, transparent glass. In all probability, this is a work of German masters who functioned in Porumbák after 1648. V. L. 66. KORPUSZ Francois Duquesnoy követője (?), 1666. Mérel: m: 51,5 cm, sz: 43,8 cm. Ltsz. 53.847.1. Az elefántcsont az európai iparművészet különösen kedvelt anyaga. Az egész középkorban virágzó elefántcsont-faragás a 17. században élte második virágkorát. Itáliai, flamand és német mesterek egymással versengve készítették remekműveiket. Működésüket elősegítette a nagy nyersanyagbőség, amelyet az Európa és Ázsia között fellendülő kereskedelem eredményezett. Az elefántcsontból faragott tárgyakat rendkívül változatos témaválasztás jellemzi, azonban minden időben kiemelten nagy számban készültek vallásos témájú plasztikák, ezen belül is különösen korpuszok. A Herman Ottó Múzeum gyűjteményében páratlanul áll ez a nagyszerű műtárgy. Az anyag szépsége, finomsága a megmunkálás hallatlan rutinjával és magas művészi kvalitással párosul. A műtárgy szignált és datált. Hátul, az ágyékkendő szegélyébe vésve DF monogram és 1666-os dátum olvasható. Feltehetően Francois Duquesnoy (1594-1644) valamelyik követője rejtőzhet a két betű mögött. A maga korában „il Fiammingo" néven ismert mester köréhez tartozó faragók ugyanis mesterük halála után is szívesen használták monogramját. A szerzőség körüli bizonytalanságok nem csökkentik a darab művészi értékét. Az anyag kínálta lehetőségek tökéletes kihasználása, az imponáló anatómiai ismeret és a kiváló plasztikai érzék együttesen jelentkezik a műalkotásban. A tárgy sorsa, Magyarországra kerülésének körülményei és egykori tulajdonosa, vagy tulajdonosai ismeretlenek. Irodalom: Sz. Koroknay 1983CRUC1FLX This ivory work of art is marked and dated. On the back side, carved into the edge of the waist-cloth we see initials DF and year I666. It can be suggested that these two letters refer to some follower of Françoise Duquesnoy. The origin of the object, the way of its getting to Hungary is unknown. K. L. 67. HABÁN TÁL Észak-Magyarország, 1683. Méret: átmérő: 32 cm. Ltsz. 53-1428.1. A habánok - anabaptisták, vagy újkeresztények - a 17. század leghíresebb európai kézművesei közé tartoztak. A sajátos vallái mozgalom révén tömörülő mesterek Svájcból, Németalföldről menekültek a német parasztháború bukását követően Közép-Európába. A hazájukban magas szinten alkalmazott észak-itáliai majolikakészítés művészi és