Veres László - Viga Gyula szerk.: A Herman Ottó Múzeum műkincsei (Miskolc, 1999)
KATALÓGUS
technikai eredményeit magukkal hozták Magyarországra is. Hazánkban 1547-ben sikerült letelepedniük, majd fokozatosan alakították ki telepeiket, az ún. „zugok"-at, Észak-Magyarország városaiban és falvaiban. Főúri pártfogással jutottak munkához Észak- és Nyugat-Magyarország nag)' latifundiumaiban, s a gettószerű zárt közösségekben élő habánok művészi és elegáns termékei a főúri udvartartások féltett darabjainak számítottak. Megyénk területén a legjelentősebb habán központ Sárospatakon volt. Az I. Rákóczi György által 1645-ben letelepített közösségük 1657-ben már 50 felnőtt tagot számlált. Az S. W. monogramú, 1683-as évszámot viselő tál a habán kerámia máodik virágkorából származik. A tál magán viseli a habán kerámiában mindig jelenlévő funkcionalista jegyeket. Szép arányai, könnyed formája, a magas technikai ismereteket tükröző vékonysága és a díszítmény alárendelt volta bizonyítja mindezeket. Az edény egyetlen dísze a széles peremet díszítő rézoxidzöld koszorú, amelyen a leveleket és a megkötés helyeit igen vékony mangánviolával festett vonalas rajz hangsúlyozza. Nem kevésbé dekoratív a hagyományos habán kalligráfiával megfogalmazott évszám és monogram. Irodalom: Katona 1974. HABÁN BOWL Habans were Anabaptist or neo-Christians, they belonged to the most famous European craftsmen of the 17 ,h century. The most significant Haban centre of Northern Hungary was in Sárospatak. This bowl with initials SV and year 1683 come from the second flourishing period of the Haban ceramics. K.I, 68. IMASZŐNYEG Anatolia, Gardes v. Kula, 17. század vége Méret: 130.x 197 cm. Ltsz. 53-1767.1. Az eredetileg az Avasi református templom felszerelési tárgyai közé tartozó szőnyeg anyagáról és technikájáról a következőket mondhatjuk el: láncfonalai nyersfehér gyapjúból készültek, a vetülékek vörös, kék, drapp, nyersfehér, barna, fekete. A végeken 4-4 cm kilimsáv. Oldalszéleken: jobb oldalon 3, bal oldalon 2 láncon ülő beszövés. A keleti szőnyegeket általában készítési helyük után szokták elnevezni, azonban előfordul az is, hogy egy-egy típust gyakori előfordulási helyük szerint (pl. erdélyi szőnyeg), kereskedelmi begyűjtési helyük után (pl. Bokhara, Szamarkand), vagy egy-egy festőről (pl. Holbein, Crivelli) nevezték el, vagyis olyanról, aki képeire szívesen festett egy-egy pompás színű és rajzú szőnyeget. Szőnyegünk az anatóliai Gördes városában készült szőnyegek rajzának felel meg, azonban durvább struktúrája miatt készítési helyként Kula városa is számba jöhet, ahol a gördcsiekhez hasonló, de durvább kivitelű szőnyegek készültek. Gördes változatos rajzú imaszőnyegeiről volt híres, díszítőelemei az anatóliai izniki falburkoló csempék ornamentikájával mutat rokonságot. Anatóliában legnagyobb számban imaszőnyegek készültek. Mohamed, a próféta elrendelte, hogy minden igazhitű muzulmán napjában ötször imádkozzon. Az imát a dzsámiban, vagy a kisebb mecsetben Mekka, azaz a szent Kába-kő irányába borulva végezzék. Mekka irányát a mecset falába épített oltárszerű, oromzatos, díszesen kialakított imafülke, a mihráb jelezte. Évszázadok folyamán hagyománnyá vált, hogy az imát mind a templomban, mind otthon szőnyegre borulva mondták és azt az útra is mindig magukkal vitték. Az imaszőnyeg közepébe gyakran a mihráb rajzát is beleszőtték, amely egyúttal a Koránban található jelképes beszéd szerint Allah szimbolikus ábrázolása is. PRAYER RUG This rug originally belonged to the Avas Reformed (Calvinist) church. Its warp was made out of natural white cotton, the wefts are red, blue, drab, natural white, brown, black. B. F. 69. TULIPÁNOS TÁNYÉR Miskolc (?), 1692. Méret: átmérő: 27 cm, talpátmérő: 9,8 cm. Ltsz. 53-1429-1. A Herman Ottó Múzeum kerámiagyűjteményének egyik legértékesebb darabja az itt közölt l692-es évszámot viselő cseréptányér. A viszonylag széles peremű és szűk fenekű tányér teljes felületét egyetlen kompozíció foglalja el, egy reneszánsz emlékeket őrző, ún. „olasz korsós" virágcsokor, pontosabban virágtő. Az eredeti mustra az antik hagyományokon nyugvó, kétfüles, amforára emlékeztető „korsó"-ból indult. A csokorszerű virágkompozíció azonban indulhat cserépből, szívből, esetleg más, pl. csészeszerű, nyitott virágból is. A tulipános tányér virágcserepe még őrzi az antik indíttatást a két oldalán elhelyezett fül
