Veres László - Viga Gyula szerk.: A Herman Ottó Múzeum műkincsei (Miskolc, 1999)

KATALÓGUS

250 burials. Decorations were produced in the style of the late times. This belt is unique because of its large terminal which is much thicker than its analogies. On both sides it was decorated with tendrils, and the upper part was chiselled by stylised figures of animals. On one side a long legged bird with upraised wings, on the other side a stylised depiction of a deer can be seen. L. E. 37. III. GRIMOUALD (788-806) TREMISSIS Beneventum Ltsz. 81/470. Előlap: +GRIM - VALI); szembenéző fő. Hátlap: CAR R\ - DOMS; talpas kereszt. Róma örökét a birodalom keleti felén Bizánc vette át és őrizte azt a 15. századig. Fejlett pénzrendszerének vereteit - arany-, ezüst-, bronzpénzek - a kereskedők messzi tájakra elvitték, így a Kárpát-medencébe is eljutottak. Bizánc pénzeit több kibocsátó vette alapul, vagy éppen csak utánozták, nem is pénzforgalmi céllal, mint pl. az avarok. Az itáliai beneventumi hercegség bizánci befolyás alatt állt, pénzei bizánci mintára és pénzlába szerint készültek, ám saját hercegüket ábrázolták nevének feltüntetésével. Az eredeti bizánci pénzekhez ezek kissé „barbárabbnak" tűntek. A Kárpát-medence bizánci éremleletei nem oly' nagyszámúak, hog}' a magyar múzeumok gazdag bizánci gyűjteménnyel rendelkezzenek, különösen nem a bizánci hatás alatt készült pénzekből. így a Herman Ottó Múzeum kb. 60 db bizánci vereté magyar viszonylatban számottevő, a bemutatott beneventumi tremissis pedig kiemelkedő numizmatikai értékkel rendelkezik. Irodalom: CNI. XVIII. VI. 20. GRIMOUALD IIIS (788-806) TREMISSIS In the eastern part of the Empire Rome's heritage was taken over by Byzantium that had a well developed coinage system. Tradesmen brought Bizantyne money also into the Carpathian basin. Almost 60 Byzantine mints of the Herman Ottó Museum are sufficient among Hungarian museums. This tremissis from Beneventum shown here has an outstanding numismatic value. G. I. 38. TARSOLYLEMEZ Honfoglalás kor Lelőhely: Karos-Eperjesszög II. temető 29. sír Méret: 12,8.X11,3 cm. Ltsz. 94.27.1. Karos községtől nyugatra 500 méterre húzódik az az észak-déli irányú dombvonulat, amelynek három kiemelkedő része egymástól 200-200 méterre fekszik. A legészakibb dombon mezőgazdasági munkák során 1899-ben 4-6, 1935-ben 40-50 sírt megsemmisítettek, 13 további sírt pedig a következő év tavaszán tárt fel Horváth Tibor. A II. temető a középső dombon került elő, 1986-90 között 73 sírját tárta fel Révész László. A sírok sorokba és csoportokba rendeződnek, melyeket olykor 15-20 méteres üres sávok választanak el egymástól. Kiemelkedő rangú és gazdagságú férfi nyugodott az 52. sírban. Mellékletei alapján valószínű, hogy élete során jelentős méltóságot töltött be a 10. századi magyar nagyfejedelmek környezetében. A III. temető egyetlen sorba rendeződő 19 sírja 1988-1990 között került elő a dombvonulat déli tagján. A sor északi vége felé helyezkedett el a 11., vezéri sír. Szinte pontosan ugyanolyan jellegű méltóságjelvényekkel temették el, mint a II. temetőben nyugvó kortársát. A három karosi temető leletanyaga igen szoros szálakkal kapcsolódik egymáshoz. Feltehetőleg valamennyit azonos időszakban, talán még a 9. század utolsó éveiben nyitották, s az utolsó sírok is a földbe kerültek a 10. század közepén. A férfisírok magas aránya, erős felfegyverzettségük és méltóságjelvényekben való gazdagságuk arra utal, hogy e temetőkben a fejedelmi kíséret különböző rangú vezetői, harcosai, családtagjaik és háziszolgáik nyugodtak. Az egyik gazdag férfisírból került elő a korszak ritka, kiemelkedő leletének számító tarsolylemez (napjainkig 26 db-ot ismerünk a Kárpátmedencéből). A bőrtarsoly fedelét díszítő aranyozott ezüstlemez talán a fejedelmi család szolgálatában álló előkelők egyik kitüntető hatalmi jelvénye volt. A tarsolylemez előlapján a kompozíció belső keretét lendületesen kanyargó, egymásba fonódó indaháló adja, amelynek a tengelyében emelkedik a bimbós, húsos levelekkel ékes életfa. A visszakalapált háttér dús tűzaranyozása kiemeli az eredeti ezüst színében hagyott domború mintát. Szegélyére öntött, vésett ezüstszalagot szegecseltek. E tarsolylemez azonos műhelyben készülhetett a Tarcalon és Rakamazon talált darabokkal. Irodalom: Rérész 19%. 144-153-