Veres László - Viga Gyula szerk.: A Herman Ottó Múzeum műkincsei (Miskolc, 1999)

KATALÓGUS

Az edényben talált 566 penge, kőeszköz helyi limnokvarcitból készült. A lepattintás és a kidolgozás módja egy kézre enged következtetni. A pengék átlag 6 cm hosszúak, többségükön semmiféle kidolgozás nincs. Az újkőkori településeken, főleg a bükki kultúra területén nem ritkaság a kőeszköz, egy-egy telepen nagy mennyiségű penge, szilánk, de főképpen eszköz található. Ritka azonban, hogy egyszerre ilyen nagy mennyiségben. Valószínűleg egy kereskedő gyűjthette össze a cserére szánt anyagot, hiszen a cserekereskedelem ebben a korban már virágzott. Már az őskorban találkozunk olyan leletekkel, melyeket az ember nem találhatott meg lakóhelye környékén. Az újkőkorban, amikor az állattenyésztés és a földművelés már lehetővé tette a nagyobb anyagmennyiségek, élelmiszertartalékok felhalmozódását és egyúttal a munkamegosztást is, tágabb teret nyitott a kereskedelem számára. Ilyen kereskedelmi kapcsolatok révén tettek szert számos kagylóékszerre, lengyelországi kovaanyagra, talán festékre és sóra is. Irodalom: K. Véglh-Kemenczei l%9- 6-20. CENTAUR FIGURINE A small clay sculpture with a human head and animal body. This very special, unique piece comes from the excavation of a Neolithic settlement. S. K. 13. TEXTILMINTÁS EDÉNY Rézkor, bodrogkeresztúri kultúra Lelőhely: Tiszavalk-Kenderfóldek Méret: 22 cm. Ltsz. 72.11.113Tiszavalkon Patay Pál egy viszonylag nagy kiterjedésű temető feltárását végezte, melynek 28. sírjából került elő e díszkerámia. Maga az edény négy lábon áll, nyaka felfelé szűkül, rajta két szalagfül húzódik. A nyakat és a vállat vízszintesen bekarcolt vonalköteg díszíti, melyet felül benyomott pontsor határol. Testét bekarcolt rácsos, textilszövést utánzó minta díszíti, melynek elemeit benyomott pontsorokkal határolt, hármas vonalköteg választja el egymástól. A textilszerű mintát a lábak felett a nyakhoz hasonlóan benyomott pontsor határolja. Peremét enyhén bevagdosták. Az edény formáját és díszítését tekintve egyaránt jellegzetessége a kornak. A minta az egész őskor folyamán meglehetősen gyakori díszítési forma. Kezdetét arra vezetik vissza, hogy eleinte a nedves agyagot textillel körülvéve szárították ki, így annak lenyomata benne maradt az edényben. A textília készítése megközelítőleg egyidős a kerámiakészítéssel. Jellemző rá, hogy geometrikus vonalkötegek nyújtják a legegyszerűbb, ugyanakkor a leginkább variálható mintát, mely így egyben egyike a legtetszetősebbeknek is. Számtalan változatával találkozhatunk az őskor folyamán: vékonyan bekarcolt dísz, vastag sávok, sokszor akár festéssel is kihangsúlyozva, mégis mindig szinte minden edény különbözik a másiktól. Az edény négy kis lába meglehetősen egyedi vonás, hasonlóakat csak kultikus edényeknél találunk. Feltehető, hogy egyes esetekben a lábaknak funkcionális célja is volt: ha az edény alá parazsat tettek, melegen tartotta az edényben lévő ételt. Irodalom: Patay 1978. A VESSEL WITH TEXTILE ORNAMENTATION, TISZAVALK-KENDERFÓLDEK, BODROGKERESZTÚR CULTURE Its shape and ornamentation makes this vessel a characteristic object of the Copper Age. Its ornamentation motifs represent a frequent way of decoration of the age. The four legs of the vessel represent a unique feature, similar ones can be found only on cultic vessels. S. K. 14. ARANY FEJFEDŐDÍSZEK Rézkor, bodrogkeresztúri kultúra Lelőhely: Szentistván-repülőtér (Karolina) Leltározatlan A repülőtér területén Koós Judit és Lovász Emese újkőkori és római császárkori településmaradványok mellett négy java rézkori sírt is feltárt. Ezek egyike egy bal oldalán fekvő, K-Ny tájolású, zsugorított helyzetű váz volt, melynek koponyáját a markoló sajnos elpusztította. Jobb oldali kulcscsontja mellett és alatt két kisméretű, finoman megmunkált-kalapált kúpszerű aranytárgy feküdt, melyeket alapjuknál bordázassál díszítettek. A sír további mellékletei a nagyszámú lapos, kerek, átfúrt mészkőgyöngyök voltak, melyek szabályos sorokat alkotva füzérszerűen övezték az elhunyt derekát - vélhetően a ruházat díszítéséül szolgáltak. A szentistváni 4. sír hölgye minden bizonnyal közössége vagyonos tagjának számított, hiszen mindazokkal az útravalókkal látták el a túlvilági élethez, amelyek életében meghatározhatták a helyét kö-