Veres László - Viga Gyula szerk.: A Herman Ottó Múzeum műkincsei (Miskolc, 1999)
KATALÓGUS
napvilágra kerültek a magyarországi ősember létét és Herman Ottó igazát bizonyító perdöntő régészeti emlékek. A Bársony-házi szakócák korát illetően azonban csak az 1990-es kutatófúrás nyomán sikerült előrelépnünk. Kiderült tudniillik, hogy a híres leletek löszben, tehát pleisztocén rétegben feküdtek. A kérdéses löszképződés idejét pedig az utolsó eljegesedés 75-60 ezer évvel ezelőtt bekövetkezett hideg maximumára rögzíthetjük. A miskolci Herman Ottó Múzeumban őrzött szakóca üveges kvarcporfírból készült. Színe zöldesszürke. Nemcsak „gigantolitikus" mérete - 19,5 X 11,1 X 2,3 cm - szokatlan, hanem formája és kidolgozása is. Tökéletes hasonmisát sehonnan sem ismerjük. Tipológiai és kidolgozási sajátosságai alapján mégis leginkább a Bükk hegység középsőpaleolitikumának Bábonyi és/vagy Korai-Szeletai kultúrájával hozható kapcsolatba. Az eszköz elülső és hátoldalát erőteljes, de feltűnően sekély negatívú szakóca restaurálással alakították ki. Az esztétikus felület-kidolgozással harmonizál a hosszanti élek egyenletes, bár kissé aszimmetrikus ívelésű kifutása. A kőszerszám egyik hosszanti végét, alapját kavicsréteg fedi. Vele szemben található a tényleges funkcióra szánt rövid, és kicsit egyenetlen keresztéi. Hozzá kell tenni azonban, hogy részletes mikroszkópos vizsgálattal sem ezen, sem a további éleken nem lehetett kopást kimutatni. A szakóca tehát sosem volt munkaeszköz. Ezt a gyanút már korábban Hillebrandt Jenő és Vérles László is megfogalmazta. Úgy gondolták, hogy a darabot készítői eleve valamilyen különleges funkcióra szánták. Talán hatalmi, vagy főnöki jelvény lehetett társával, a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében található lándzsahegyszerű, ugyancsak nagy méretű és rendkívül szépen kidolgozott második szakócával együtt. A miskolci példány típusa szerint ún. szakóca balta volt. Feltehetőleg fa nyélbe erősítették úgy, hogy befoglalása a hossztengelyre merőlegesen és a kevésbé ívelt oldalél irányába történt. Irodalom: Vérles 1965CLET FROM THE BÁRSONY HOUSE One of the famous Miskolc finds that brought into action Hungarian prehistoric research. It was found together with tw r o other stone tools in 1891, in the course of digging a foundation for a house. The tool was made out of glass quartz porphyry. Judging from its characteristics it can be connected with the Middle Palaeolithic of the Bükk Mountains, that is to say, Bábony or Early Seletien Culture. R. Á. 9. NYÁRFALEVÉL ALAKÚ LEVÉLHEGY Felső paleolitikum Lelőhely: Miskolc, Dankó Pista utca 1. Méret: 6,2X3,7X 0,5 cm. Ltsz. 53-30.1. A magyarországi paleolitikum talán legszebb kőeszközét 1905-ben találták kútásás közben, a volt Petőfi utca 12. számú ház telkén. A darab a nyersanyag, a forma, a funkció és az esztétikum egységének egyedülállóan szerencsés példája. A barnásvörös radiolarit anyagon a felületes élmegmunkálás apró részletei csak tovább gazdagítják az eszköznek a körvonal harmonikus vezetésével és a háromszögforma lekerekítésével feloldott esztétikáját. A lándzsahegy az ún. „Moravani szeleden" egy mindmáig talányos hazai emléke. Előfordulása több más, ugyancsak a Szeleta kultúrához tartozó, a Miskolc belterületén napvilágra bukkant lelettel arra utal, hogy a felső-paleolit régészeti kultúra talán legfontosabb szabad ég alatti településeinek maradványai éppen a város alatt szunnyadhatnak. Irodalom: Vértes 1965. ASPEN-LEAF SHAPED SPEAR-HEAD This artefact - one of the most beautiful stone tools of the Hungarian Palaeolithic - was found in 1905 in Miskolc in the course of digging a well. This is still an enigmatic find of the so called Moravan Seletien. R. Á. 10. AGYAGSZOBROK (IDOLOK) Újkőkor (alföldi vonaldíszes kerámia kultúrájának Szatmárcsoportja) Lelőhely: Mezőkövesd-Mocsol) 'ás Méret: 1. szobor: m: 4,7 cm, sz: 2,7 cm; 2. szobor: m: 4,3 cm, sz: 2,3 cm; 3- szobor: m: 5,8 cm, sz: 3,9 cm; 4. szobor: m: 8,3 cm, sz: 3,5 cm; 5. szobor: m: 5,0 cm, sz: 3,4 cm. Leltározatlan 1994-ben, az M3-as autópálya építését megelőző leletmentő feltárások során Mezőkövesd határában került sor egy nagy kiterjedésű újkőkori település feltárására.
