Veres László - Viga Gyula szerk.: A Herman Ottó Múzeum műkincsei (Miskolc, 1999)

A HERMAN OTTÓ MÚZEUM 1899-1999

A könyvtár kiköltöztetésével felszabadult két kisebb teremben „Kóris nagy gondot fordított arra, hogy a berendezés legaprólékosabb tárgyaiban és elhelyezésében mindenütt a régi, igazi matyóélet tükröződjön vissza". Úgy tűnik, hog)

7 a múzeum vezetését megosztotta a néprajzi gyűjtemény fejlesztése, Kóris tevékenysége, mert 1909-től a bizottsági üléseken többször felmerült, hog)

r a ráfordítások meghozzák-e a várt eredményeket. Lehet, hogy ekkor még mindig a Felső-Magyarországi Néprajzi Múzeum terve lebegett a bizottsági tagok szeme előtt. Kétségtelen, hog)' kísérletek történtek a néprajzi gyűjtőmunka kiszélesítésére. 1908-ban sikerült megnyerni Isivánnjy Gyulát palóc kutatások végzésére és felkérték Fogarassy Jenő mezőcsáti tanítót a Tisza menti alsóborsodi térség kutatására. Istvánfry Palócföldön Bánhorváton, Bánfalván, Dédesen, Upponyban, Sátán, Csokván, Ómányon, Bátán és Királdon dolgozott 1908-ban, 1909-ben pedig Apátfalvát, Mercsét is bekapcsolta vizsgálódása területébe, ahonnan „becses anyagot" gyűjtött be. A múzeum 1913 végéig támogatta Istvánffy kutatásait, amely elsősorban tudományos feldolgozásokat eredményezett. Fogarassy Jenő munkája pedig úgy tűnik, akkor eredménytelen volt. Megállapítható tehát, hog)' a néprajzi kutatások terén csak ifj. Kóris Kálmán tudott komoly eredményeket felmutatni a matyóság tárgyi emlékanyagának begyűjtésével. Kórist a Múzeumi Bizottság szélesebb látókörű tagjai megvédelmezték, a néprajzi gyűjteményről úgy nyilatkoztak, „.. .hog)' az messze felülmúlja a reá fordított összeget". Amit viszont számon kértek Kórison, az jogos volt. Számon kérték tőle a tudományos feldolgozást. A Múzeumi Bizottság már 1909-ben felkérte Kórist „A matyó nép etnográfiája" című monográfia megírására. A három kötetre tervezett mű, amely a matyóság történetével és antropológiai vizsgálatával is foglalkozott volna, sajnos nem készült el és így koronázatlan maradt a kiváló etnográfus majd eg)' évtizedes miskolci múzeumi tevékenysége. Ifj. Kóris Kálmán igazi érdeme az maradt, hogy munkája nyomán majdnem megtízszereződött a néprajzi gyűjtemény, 1913-ra a fotólemezekkel együtt elérte a 1455 darabot. A gyűjtemény döntő része a matyóság anyagi kultúráját reprezentálta. Az első világháború után az eredeti elképzelések némi módosításával folyt a néprajzi gyűjtőmunka a dél-borsodi területekre, a Tisza mentére, a Bükk hegység falvaira és a palóc vidékre kiterjesztve. A múzeumot segítő önkéntesek és a Budapestről, a Néprajzi Múzeumból idelátogató szakemberek alkalomszerűen, saját elképzelésüknek megfelelően szinte mindent gyűjtöttek, ami a tradicionális paraszti életmódot jellemezte. Különösen sikeresnek minősíthető a mezőcsáti fazekasság emlékanyagának összegyűjtése, a Tisza- és a Sajó-vidéki falvak archaikus halászati emlékanyagának megmentése és a kismesterségek eszközkészletének