Veres László - Viga Gyula szerk.: A Herman Ottó Múzeum műkincsei (Miskolc, 1999)

A HERMAN OTTÓ MÚZEUM 1899-1999

A múzeumvezetés ez utóbbi elképzelése nem válhatott valóra, mert a Földtani Intézet csak jelentéktelen anyagot adott át a Szeleta és a Büdöspest barlangokból. A Ballá barlangból és a subalyuki barlangok feltárásaiból pedig semmit sem. Az elkövetkező években a Földtani Intézet némi anyagot még eljuttatott Miskolcra, köztük egy barlangi medve csontvázát is, de ez az anyag sem volt alkalmas a múzeum elképzeléseinek megvalósítására. A legelső néprajzi tárgyak - mint már erre utaltunk - 1903-ban Mezőkövesdről kerültek be, amelyből „matyó szoba" kiállítás készült. A nagyközönség hatalmas érdeklődést tanúsított a matyó kiállítás iránt - ami vélhetően összhangban állt a felsőbb körökből kiindult és táplált érdeklődéssel -, s ez arra ösztönözte a Múzeumi Bizottságot, hogy nagyobb összeggel támogassa a gyűjtést, a tudományos feldolgozást. 1904-ben - amikor hatalmas összeget, 2500 koronát áldoztak matyó kutatásra (ekkor képző- és iparművészeti gyűjteményre 400, könyvtárra 120, történeti tárgyakra és dokumentumokra 500 koronát fordítottak), iff. Kóris Kálmán személyében egy kiváló szakembert sikerült megnyerni a munka irányítására. A múzeum évkönyvében 1905-ben már arról adtak hírt, hogy a „néprajzi tár gyarapodása: 311 darab. Valamennyi matyó, a zöme Mezőkövesdről, ezen kívül Tardról és Szentistvánról". A jelentés azt is megemlítette, hogy „Borsod megye néprajzi tekintetben át lesz kutatva, a kutatás eredményeként az anyag feldolgozást is nyer". Nyilvánvalóan Kóris Kálmán sikerei inspirálták a múzeum vezetését, amikor a nagyra törő elképzelés, a Felső-Magyarországi Néprajzi Múzeum gondolat megszületett. Kóris 1908 végéig már több mint 3000 koronát fordított matyó kutatásokra. Ekkor újabb területekre kívánta gyűjtését kiterjeszteni, mégpedig az ősfoglalkozásokra, és felhívta a figyelmet a levéltári kutatások fontosságára is. 1910-ben Kóris nagy néprajzi kiállítást rendezett az általa összegyűjtött anyagból. A múzeum termein kívül még az intézménnyel egy épületben működő női ipariskola 2 tantermében és a folyosón kapott helyet a néprajzi gyűjtemény. „A folyosón nagyobb bútorok, hímzések, bábsütő és kékfestő minták, házmodellek s közel 100 nagyított fénykép volt elhelyezve, melyek már magukban érdekesen mutatták be a matyók építkezéseit, viseletét, szokásait. Az első terem hű hasonmásban egy matyó ólat mutatott be, az ól teljes berendezésével, s élethű alakokkal, amint a tűz körül ülnek. .. A másik terem első része a szövés, a fonás eszközeit tárta elénk. A terem másik része egy matyó szobát, pitvart, konyhát mutatott kívül-belül a legteljesebb hasonmásban teljesen berendezve." Az ideiglenes, orvosok és természetvizsgálók konferenciá\i.rx rendezett kiállítás sikere arra ösztönözte a Múzeumi Bizottságot, hogy a gyűjtemények átrendezésével végleges helyet biztosítsanak a néprajzi kollekciónak. Ezért 1911-ben átrendezték a múzeumot.