Veres László - Viga Gyula szerk.: A Herman Ottó Múzeum műkincsei (Miskolc, 1999)

A HERMAN OTTÓ MÚZEUM 1899-1999

volságtartás jellemezte. Ennek több oka is lehetett. Lehetett az, hogy a múzeum nem állt ki Herman Ottó mellett, de lehetett az is, hogy a múzeum első kiállításán említésre méltónak sem találták a Bársony-házi leleteket. A fagyos légkör felengedett, amikor a múzeum célul tűzte a paleolit-kutatások támogatását. 1907 decemberében a Múzeumi Bizottság egyenesen megkövette a nagy tudóst, és jegyzőkönyvben méltatták tudományos munkásságának jelentőségeit. A válasz nem sokáig maradt el. Herman Ottó 1908 végén megajándékozta a múzeumot a Borsodi Bükk ősembere című művével és a mű képes tábláival, valamint két eredeti, aláírásával hitelesített fényképpel, amelyek a Bársony-házi szakócákxó\ készültek. A kapcsolat normalizálódásától a miskolci múzeum minden eszközzel támogatta a bükki barlangok feltárását és különös figyelmet szentelt a város hegyén, az Avason lévő kovabányákirdk. Az éves munkatervekben rendszeresen előírták, hog)' folyamatosan figyelni kell a hegyet, nehogy illetéktelenek tönkre tegyék az ősember szerszámkészítéséhez szükséges nyersanyaglelőhelyet. A múzeum állhatatosságának eredményeként 1928-35 között sor került a kovabányák ásatására. 1935-ben az egyik kovanyerő helyen egy felnőtt férfi csontjai kerültek elő, amely a Homo sapiens embertípushoz tartozott. 1933-ban Gálffy Ignác, a Múzeumi Bizottság Magyar Földtani Intézethez küldött terjedelmes levelében részletezi, hogy a múzeum 19071913 között közel 10 ezer koronát, majd a háborút követő években mintegy 4000 pengőt áldozott a barlangok feltárására. Leírja, hogy „A Borsod-Miskolczi Múzeum, midőn a magyarországi barlangkutatás itt Miskolcon, illetve a Bükk hegységben megindult, a legnagyobb készséggel és minden anyagi erejének felhasználásával bekapcsolódott a Földtani Intézet által vezetett nag)' jelentőségű munkálatokba. Minden más, még a nagyon sürgősnek látszó másnemű régészeti ásatásokat, néprajzi gyűjtéseket is mellőzve - mely mulasztásokat később nagyon is megéreztük s ami miatt akkor támadásoknak is voltunk kitéve - fenntartó hatóságainktól nyert segélyeink jó részét készséggel és lelkesedéssel ajánlottuk fel arra a célra, hog)' a barlangkutatók meg ne akadjanak, a Bükk hegység ősember lakta barlangjai felásva, a magyarországi diluviális ősember kérdése pedig tudományosan tisztázva legyen...", „...természetesen az volt az elgondolásunk, hog)

7 a kutatások leletei révén a Miskolci Múzeumban cg)

7 olyan gyűjteményt létesíthetünk, amely egyrészt tökéletesen ki fogja domborítani múzeumunknak azt a törekvését, hogy legelső és legfontosabb feladatunk egyike a jégkori emberek emlékeinek összegyűjtése, másrészt olyan, más vidéki múzeumban fel nem lelhető speciális paleolith, paleantológiai és geológiai - idővel egy barlangi múzeummá fejleszthető gyűjteményt mutathatunk be az érdeklődő, tanulni vágyó nagyközönségnek".