Veres László - Viga Gyula szerk.: A Herman Ottó Múzeum műkincsei (Miskolc, 1999)

A HERMAN OTTÓ MÚZEUM 1899-1999

lelkesedésében eg)' Felsőmagyarországi Néprajzi Múzeum alapítását is elképzelhetőnek tartotta: „A néprajzi osztályra nézve elhatározza a bizottság, hogy eg)' nag)

7 múzeumot létesít a matyó palóc népek etnográfiai tárgyaiból, mely múzeum az egész Felső Magyarország központja lenne e tekintetben". A harmadik fő célkitűzés megvalósítása a Természettudományi Szakosztályra és elsősorban személy szerint annak vezetőjére, Budai Józsefre várt, mert számára Borsod vármegye faunájának és flórájának teljes felgyűjtését és feldolgozását írták elő. A múzeum levéltárában őrzött dokumentumok és a sajtóban megjelent híradások meggyőzően bizonyítják, hog)' a második világháború kitöréséig alapvetően a három célkitűzés megvalósítása határozta meg a múzeum tevékenységét. Ezek mellett azonban képes volt az intézmény több olyan kihívás kezelésére is, amelyeket egy adott időszak történelmi eseményei, változásai támasztottak vele szemben. Ilyen kihívásból fakadt az első világháború időszakának dokumentálása a szükségpénzek, katonai jelvények begyűjtésével a numizmatikai tárban, az 1919-es Tanácsköztársaság kommunista relikviáinak elhelyezése a történeti gyűjteményben, s talán a legjelentősebbnek számító tett, a veszélyeztetett egyházi műkincsek megszerzése. Ez utóbbinak köszönhető a diósgyőri református egyház úrasztali edényeinek (1917), a noszvaji templom mennyezetdeszkáinak (1928), a rakacai ikonosztázionnak (1929), a csokva-ományi római katolikus templom faszobrainak (1931), a rudabányai templom gótikus vasajtajának (1935), a kistokaji úrasztali térítőknek (1935) megszerzése. A múzeumvezetés diplomáciájának, a megszerzett állami támogatásnak eredményeként olyan hagyatékok kerülhettek a gyűjteményekbe, mint Lévay Józsefé (1918), Szendrey Jánosé (1927), Guyon Richárdé (ezt az anyagot 1930-ban átadták a Hadtörténeti Múzeumnak), Szemere Attiláé (1932) és Herman Ottóé (1938). A Borsod-Miskolczi Múzeum 1907-ben meghatározott fő feladatai közül az első, „a diluviális ember kérdésének ügye" a kérdéskör nemzetközi jelentősége és a hazai érdeklődés fokozódása miatt volt különösen aktuális. A három miskolci „szakóca" megtalálása és Herman Ottó feltételezése után kibontakozott vitát csak élénkítette, hog)

7 a múzeum munkatársai, Gálffy Ignác és Molnár József 1900-ban a Tiszai pályaudvar melletti fűtőház építésekor mamutleleteket tártak fel. 1905-ben a Szinva jobb partján, a Petőfi utcában került elő eg)

7 mindkét oldalán szépen megmunkált levélbe^, s talán igazán ez utóbbi hatására, Herman Ottó többszöri sürgetésére elkezdődött a bükki barlangok feltárása. A miskolci múzeum és Herman Ottó kapcsolatát - annak ellenére, hog)

7 Herman Ottót Szendrey Jánossal együtt 1899-ben a Múzeumi Egyesület tiszteletbeli tagjává választották - enyhén szólva a hűvös tá-