Goda Gertrud - Pirint Andrea: Döbröczöni Kálmán, 1899-1966 (Miskolc, 1999)
rét. Amikor Döbröczöni Kálmán megjelent Szentendrén hordozható festőállványával, mintha felidéződött volna a művésztelep régmúltja. Visszavisszatért ugyanarra a dombra, völgybe, hogy megtalálja a legkedvezőbb napszakot a látvány megörökítésére. Nem véletlen, hogy a szentendrei festészetet átfogóan bemutató 1972-es kiállítás katalógusának címlapjára az a fotó került, amely Döbröczönit plein air tanulmány készítése közben örökíti meg. 7 Ám tévedés volna azt hinni, hogy Döbröczöni és Szentendre egymásra találása a régmúlt felidézésében rejlik. Valójában a múlt és a jelen szervesen érik egybe az idős festő utolsó tíz évében. Lépcső Szentendrén (1965) című képe tipikus, sokak által sokszor megfestett szentendrei motívumával, lényegre szorítkozó, a látvány konstrukcióját letapogató szűkszavúságával sokkal inkább tartozik a művésztelep aktuális jelenéhez, mint múltjához. Az 1960-as években született képeket átsugározza Döbröczöni művészetbe felejtkező megelégedettsége. Végre azt teheti amit tud és amit szeret: fest. Minden izgatja: a főiskola kertje, a kilátás a műteremablakból, a Konyhaasztal (1965)