Goda Gertrud - Pirint Andrea: Döbröczöni Kálmán, 1899-1966 (Miskolc, 1999)

sziluett hatás, s a kor reprezentatív kellékeinek (rókaprém, kesztyű) felsorakoztatása - mind egyfajta akadémikus hagyományokhoz közelítő, klasszicista felfogás jellemvonásai. Az olaszországi tanulmányút nem hatott Döbröczöni Kálmánra a reveláció erejével. Művészi arculatától - amely az ösztöndíj elnyerése előtt már határozott formát öltött - idegen maradt a Római Magyar Intézet szándékoltsága. Ami festészeti törekvéseit hajlamai szerint valóban tovább erősíthette volna, az nem Róma és a klasszikum, hanem egy másik művészeti fellegvár: Párizs a maga akadémiaellenes eredményeivel. Döbröczöni Kálmán egész életében fájlalta, hogy ösztöndíja Rómába szólt, nem pedig Párizsba.' Sohasem járt Franciaországban, a francia festészeti vívmányokat mégis érezhető módon kamatoztatta. Némely képén a francia példa iránti fogékonyság csupán tudatalatti mélységben sejthető, míg más munkáin a hatás közvetlenül érhető tetten. Egyik korai képe földön ülő cigánylányt ábrázol (Cigány Matild). Festői nyelvezete a nagybányai hagyományokat ápolja, s e hagyományok-