Goda Gertrud - Pirint Andrea: Döbröczöni Kálmán, 1899-1966 (Miskolc, 1999)

tói tartalmilag sem látszik elkülönülni. Ember és táj harmonikus kapcsolata különösen Ferenczy Károly festészetében volt állandó téma, de Döbröczöni cigánylánya másfajta érzéseket kelt. Az egészalakos portré mezítlábas modellje Gauguin tahiti nőit eszünkbe juttató pózban ül a zöld vegetáció előtt. A kép kompozícióját tárgyi elemek nem bonyolítják; nem vonják el a figyelmet a saját törvényei szerint élő néphez tartozó, fesztelenül ránk tekintő ábrázoltról. A kompozíció tőmondatszerűsége, a figura monumentalitása, természetessége, tekintetének tisztasága és közönye a Gauguintől kiinduló primitívségkultusz iránti hajlamról vall. Míg a Cigány Matild esetében inkább csak fogékonyságról lehet szó egyfajta - francia példa nyomán kiinduló - festészeti aspektus tekintetében, addig határozottan körvonalazható hatása nyilvánul meg a francia akadémiaellenes eredményeknek Döbröczöni Kálmán más művein. Az Imádkozó, Krumpliárus című képeken az először az impresszionizmusban felmerülő, leginkább Degas festészetére jellemző szándékolt kompozíciós véletlenszerűséggel találkozunk. Különösen szembeszökő az Imádkozó figuráinak merész átfedése. A fekete ruhás asszony mögött alig észrevehetően rajzolódik ki fehér fejkendőjével szinte a háttérrel egybeolvadó fiatal lány alakja. E festmények dekorativitása, sziluetthatása, az egyformán fedő színek és egyenrangú síkok használata a francia posztimpresszionizmus dekoratív követelményeihez igazodik. Ezzel a festménycsoporttal mutat rokonságot az Édesanyám című kép, melyen Döbröczöni az öregség festői megjelenítésének problémáját a Nabis-korszakát élő Rippl-Rónaihoz fogható módon oldotta meg. A francia posztimpresszionizmus nagy irányzatai közül a cézanne-i útmutatás sem állt távol Döbröczönitől. A látvány szerkezeti átírására való hajlamról tesznek bizonyságot tőmondatszerű egyszerűséggel megfestett tájképei. Kedvelte azokat a feladatokat, amelyeknél bonyolult építészeti viszonylatokat tapogathatott le. „Háztetős képei" függőlegesek, vízszintesek és diagonálisok, síkok, hasábok és kúpok geometrikus rendjét tárják fel (Háztetők 1964, A város szélén 1966, Miskolc, Téli Miskolc 1933).