Berecz József: Borsod megye és Miskolc múzeumügye a helyi sajtó tükrében (Miskolc, 1999)

A múzeum közszolgálati készségét tanúsítja Leszih Andor záró megjegyzése: „A múzeumban, a régiségtár egy külön szekrényében a leletek már láthatók." November második felében két sajtóközlemény is foglalkozik az avasi templom még fellelhető legrégibb épületrészeinek kutatásával. A sekrestye alapfalait meg is találták. Az ásatás alkalmával előbukkant csontvázakról pedig az állapítható meg, hogy azok a XII—XIII. századi temetkezések maradványai. Tehát az Avason már az Árpád-korban is volt temető. A néprajztudományi kutatómunka is intenzíven folytatódik ebben az időszakban a múzeumban, ezt tanúsítja a Hírlapban november 22 és december 7-dike között három folytatásban közölt, „A borsodsziráki népviselet" című tanulmány, amelynek írója Katona Zoltán, a múzeum munkatársa. Ugyanő írta „A lidérc alakja a borsodi nép képzeletében" című tanulmányt, amely e lap 1936. évi március 28-i számában jelent meg. A mezőkeresztesi népművészet újjáéledéséről pedig Leszih Andor írt tanulmányt a Hírlap ez évi március 29-i számába. Hogy mennyire indokolt volt a szkeptikus hangvétel a múzeum közkönyvtáráról az előző évben megjelent cikkben, azt nyomatékkal igazolja az a hivatalos megállapítás, amelyet Pasteiner Iván, a budapesti egyetemi könyvtár főigazgatója, a vidéki közgyűjtemények felügyelője hozott nyilvánosságra miskolci felügyeleti látogatása után. A látogatásról április 12-én a Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap számol be: „Pasteiner Iván dr.-nak a múzeum könyvtárában szerzett benyomásai mindennek inkább mondhatók, mint hízelgőnek, de ennek ellenére kötelességünk nyilvánossá tenni azokat, mert még a kulturális bajokat sem lehet eltitkolással gyógyítani... elsősorban megállapította, hogy Miskolc, melynek lélekszámát Diósgyőrrel és Hejöcsabával 95 ezerre lehet tenni, jogosan igényelhet közkönyvtárat. Sokkal kisebb magyar városokban nagyobb és megfelelőbb épületben, sokkal magasabb színvonalú könyvtárak találhatók, mint Miskolcon ... A miskolci könyvtár elhelyezése Pasteiner dr. szerint szégyenletes, 80-100 személyes olvasóteremmel kellene ennek a könyvtárnak rendelkezni, ezzel szemben két nagyon alacsony, bolthajtásos, sötét és egyúttal kényszerűségből múzeumi raktárnak használt helyiségben zsúfolódik össze 18 ezer kötet és a 20 székes olvasószoba. A múzeumi felügyelőségnek helyes álláspontja az, hogy a múzeum és a könyvtár nem tisztán tudományos célokat szolgáló szakintézmény, hanem a nagy tömegek iskolán kívüli oktatását célzó közintézmény. Elhelyezésének is, úgy az épület külsejét, mint a termeket illetőleg, olyannak kell lenni, hogy méltó legyen a város és a vármegye nagyságához és kultúrigényéhez, és ahhoz a munkához, mely az intézmény feladata ... Aki a múzeumot felkeresi, annak éreznie kell, hogy megkülönböztetett középületben van, hogy a kultúra egyik templomában tartózkodik." A hivatalos látogató közölte, hogy a kormányzat 12 olyan nagyobb vidéki gyűjteményt minősít majd közgyűjteménynek, „melyeket hathatós állami támogatásban fog részesíteni és amelyeket nagyobb körzeti jogokkal fog felruházni. Ezek között van Miskolc is. Ez a támogatás azonban kötelezi egyben Miskolc várost és Borsod vármegyét is arra, hogy a múzeumi törvény paragrafusai alapján a múzeumnak és könyvtárnak ... megfelelő elhelyezést, és úgy a város, mint a vármegye kultúrája érdekében megfelelő dotációt is juttassanak ... Borsod vármegye is annál inkább kötelezve érezheti magát a Borsod-Miskolci Múzeum támogatására, mert a múzeum anyagának nagyobb része a vármegye területéről való és a vármegye történelmének és néprajzának emlékeit őrzi."