Berecz József: Borsod megye és Miskolc múzeumügye a helyi sajtó tükrében (Miskolc, 1999)
elévülés szomorú állapotára", és utalt azokra a hazai városokra, ahol évente sok ezer pengős dotációkkal támogatják a könyvtárakat, hogy megfelelhessenek feladatuknak. A felterjesztésre ígéret érkezett, hogy a jövő évi költségvetésbe nagyobb, a múzeumtól független dotációt vesznek fel a könyvtár reorganizációs költségeire. „Azonban nemcsak a dotáció felemelése, illetve annak tényleges kialakulása képezi a város feladatát, hanem gondoskodni kell a könyvtár megfelelő elhelyezéséről valamelyik központi fekvésű, városi tulajdont képező házban, miáltal az egyre fejlődő és sok gyűjteményt magában foglaló múzeumban is újabb lehetőségek nyílnának más gyűjtemények elhelyezésére." Jellemző kontraszt, hogy míg a helyi sajtó augusztusban folytatásos cikkben elemzi, „Miért van Miskolc kultúrája mélyponton" s a méltán nagy tekintélyű Sassy Csaba felrója a városnak, hogy a múzeum fejlesztésétől a garasokat is sajnálja - a Budapesten rendezett népvándorlás kori kiállítás nem nélkülözheti a miskolci múzeum különleges értékű régészeti leleteit. A Nemzeti Múzeum ugyanis augusztus elején levélben kérte a itteni intézményt, hogy a birtokában levő „értékesebb és jellemzőbb népvándorláskorabeli darabokat adja kölcsön a kiállítás számára" - mint arról a Hírlap augusztus 7-i számából értesülhetünk. Méltóképpen emlékezett meg a miskolci múzeum Herman Ottó születési centenáriumáról. Az ünnepségen Lambrecht Kálmán, Herman Ottó életrajzírója mondott ünnepi beszédet; a Néprajzi Múzeum igazgatója, Madarassy László pedig a „Bükk fafaragó népéről" tartott vetítettképes előadást. A Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap szeptember 28-i részletes tudósításában kiemeli: „Hermán Ottót sok szál fűzte Miskolchoz." Neki köszönhető, hogy Borsodban megindult az ősemberkutatás. „Ő volt az, aki először bolygatta meg csákányával a Szeleta-barlang talaját, aki felfedezte, hogy a barlangban valaha ember tanyázott." Lillafüreden „Peleháza", ahol „az utolsó magyar polihisztor"-ként emlegetett tudós lakott, belső berendezésével „még ma is úgy áll, ahogyan azt Herman Ottó használta". A miskolci múzeumban őrzött relikviák közül legértékesebb a nagy tudós másfélszáz saját kezű levele. Ami azonban a relikviáknál is értékesebb, „az a materiálisán meg nem fogható szellemi kapcsolat, mely Herman Ottót örök időkre a helyhez fűzi". Az év ősze igen gazdag ásatási eredményekben. Október elején folytatódnak az avasi feltáró munkák, élénk hazai és nemzetközi érdeklődéstől kísérve. Az Avas-tetőnek azokat a területeit ásatják, ahol korábban még nem kutattak. Az újabb ásatások irányításában részt vesz Leszih Andor múzeumigazgató, Fekésházy József geológus, Megay Géza preparátor. Miskolcra jött a Nemzeti Múzeumból Hillebrand Jenő, hogy közreműködjék a munkában. Meglátogatta az ásatásokat ismét a Miskolcon már ismerős Louis Clarke, a cambridge-i egyetem múzeumigazgatója. Új fejlemény, hogy a „hivatalos város is érdeklődést tanúsított a nemcsak tudományos, de mint sokszor kifejtettük már, idegenforgalmi szempontból is nagyfontosságú ásatás iránt, a hét közepén Halmay Béla dr. polgármester és Demes Béla műszaki tanácsos főmérnök is megtekintették az ásatást, hogy a tapasztaltak alapján megoldást találjanak arra, hogy az ős-bányák helyreállítva, a közönség rendelkezésére állandóan hozzáférhetően rögzítve maradhassanak" - olvashatjuk a Hírlap október 13-i számában. Nemcsak Miskolc szolgált újabb régészeti leletekkel. „Háromezer éves női sírban arany ékszereket találtak Hernádkak községben" - adja hírül a már előbb is idézett lap. A tudósításból megtudhatjuk, hogy ez a község egy éve ismert nevezetes lelőhely. Tompa Ferenc régész 93 bronzkori sírt tárt fel már a próbaásatásnál a község melletti dombol-