Berecz József: Borsod megye és Miskolc múzeumügye a helyi sajtó tükrében (Miskolc, 1999)
Közben a múzeum él a napi lehetőségeivel, hogy növelje az érdeklődést látnivalói iránt. Erről tanúskodik az „Exotikus tárgyak kiállítása a múzeumban" címmel július 9-én megjelent sajtótudósítás, amelyben a következők olvashatók: „A Borsod-Miskolc Múzeum - amint ismeretes - a miskolci és borsodmegyei régészeti, történeti, néprajzi és művészeti emlékeket gyűjti és őrzi. Fennállása óta azonban sok olyan érdekes keleti és egzotikus néprajzi tárgy is került a gyűjteménybe, melyeket a múzeum még sohasem állított ki közszemlére... Ezek közt különösen becses az újguineai pápua fegyverek gyűjteménye, japán, kínai stb. fegyverek, műtárgyak stb.... Ezeket most a múzeum vasárnap, hétfőn és kedden délelőtt 10-1 óráig, a múzeum könyvtári olvasótermében, belépődíj nélkül, egy külön kiállítás keretében bemutatja a közönségnek." A múzeum munkatársaira ösztönzően hat az igazgató, Leszih Andor példája abban is, hogy sajtópublikációkkal járuljanak hozzá az intézmény jobb megismertetéséhez. Tanúsítja ezt, hogy a Reggeli Hírlap 1935. június 9-i számában Megay Géza közöl népszerű stílusban összefoglaló ismertetőt a múzeum régészeti tárának gazdag leletanyagáról, a kőkorszak látványos dokumentumaitól a magyar honfoglalás korának s a hazai középkornak a tárgyi emlékeiig. Hozzáfűzve az összefoglalóhoz a következtetést: „ez a terület, amelyen mi élünk, mennyi kincset rejthet még magában, amiről még nem bírunk tudomással..." A megoldásra váró feladatok közül konkrétan is felsorol néhányat. Ilyen például az őskori települő helyek kutatása, a földvárak, kővárromok, hajdani klastromok módszeres feltárása. „Tehát az adottságok itt vannak ahhoz, hogy sok esetben országos horderejű tudományos problémákat megoldjunk, amihez azonban nem elég lelkes és önzetlen munkások tábora, hanem anyagi bázis megteremtésére is szükség lenne, mert múzeumunk nemcsak tudományos régészeti célokat, hanem az iskolán kívüli népművelés és az idegenforgalom céljait is szolgálja, különösen Miskolcon. Az ilynemű befektetések mindenkor kifizették magukat úgy erkölcsileg, mint anyagilag." Ezt a gondolatmenetet folytatja, érvelését erősíti a Felsőmagyarország július 14-i számában „Bécsi tudósok a miskolci múzeumban" címmel megjelent cikk, amely beszámol róla, hogy Bécsből húszfőnyi tudóscsoport érkezett Miskolcra, Georg Kyrie profeszszor vezetésével, hogy tanulmányozza múzeumunk „világnevezetességü őslénytani és őskori gyűjteményeit". A beszámoló hozzáfűzi, hogy a külhoni tudós társaság igen tájékozott a miskolci múzeum e részlegéről, „értékes bizonyítékot is adott a tájékozottság idegenforgalmi szempontból is, bizonyítékát annak, hogy ügyes alkalmazás esetén Miskolc történelem előtti múltja is lehetne idegenforgalmi vonzerő... az avasi őskori műhely helyreállításával és a múzeum európai érdekességü őskori leleteinek kellő propagálásával érdeklődést kelthetne ez a város Magyarország külföldi látogatóiban. A miskolci múzeum azonban sajnos, még a mai viszonyokhoz mérten is, a várostól és a vármegyétől oly csekély támogatást kap, hogy ennek a kívánalomnak csak nehezen tud megfelelni; pedig egy kis anyagi támogatással... szakértő tőkebefektetéssel felérő idegenforgalmi szenzációt csinálhatnánk belőle. A múzeum megérdemelné, hogy a város illetékes tényezői ebben az irányban is foglalkozzanak vele és hasznosítsák értékeit a város polgárságának egyeteme számára." A múzeum szakemberei - Marjalaki Kiss Lajos és Megay Géza - közreműködnek a restaurálás alatt álló avasi templom művészettörténeti vonatkozású kutatásában, erről tanúskodik a Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap július 20-i számában megjelent „450 esztendős freskónévjegy az avasi templom falában" című helyszíni tudósítás. Leszih Andor igazgató nyilatkozik e lap július 23-i számában a szuhogyi barlangi ásatásokról. Az előzményekről megemlíti, hogy a két évvel korábbi próbaásatásoknál a
