Berecz József: Borsod megye és Miskolc múzeumügye a helyi sajtó tükrében (Miskolc, 1999)
rából a XIX. század jeles személyiségeinek kéziratait, aláírásait szemlélhetik meg az érdeklődők. Az 1934. év kora tavaszán a miskolci nyomtatványnállításon működik közre a múzeum. A Reggeli Hírlap április 13-i tudósításában kiemeli: „Érdekessége volt a kiállításnak a Borsod-Miskolci Múzeum részéről átengedett régi miskolci nyomtatványokból álló sorozat, amelyben látható volt az első miskolci nyomdából kikerült nyomdatermék. A kiállítás rendezőségének ez az... ötlete arra is jó volt, hogy szemléltetővé tette azt a nagy fejlődést, amelyen Gutenberg művészete az utolsó száz esztendőben Miskolcon átment." Nemcsak múzeumi, hanem irodalomtörténeti érdekességü is az a két sajtóközlemény, amely a Hírlap június 8-i, 10-i számában jelent meg. Az első Miskolc város törvényhatósági bizottságának közgyűléséről tudósít, ahol Bródy Sándor bizottsági tag azt javasolta, hogy a nyárra tervezett Miskolci Héten az avasi szabadtéri színpadon mutassanak be egy őstörténeti színjátékot, s ennek megírására Móricz Zsigmondot kérje fel a város. Az indítványtevő már előzetes beszélgetést folytatott ez ügyben a jeles íróval, aki „olyan szeretettel érez, beszél és ír Miskolcról, hogy személye és még hozzá nagy írói rangja kiválóan alkalmas, hogy rajta keresztül a miskolci szabadtéri színpad gondolata megvalósuljon" ...Móricz Zsigmond ugyanis régóta tanulmányozza a tízezer év előtti ősember nyomait nemcsak az avasi lelőhelyen, hanem a bükki barlangokban is. „Nemrég jelent meg egy tárcája az ősasszony szerelméről... a kérdés régészeti jelentőségével, amely elvitathatatlan, tisztában van. Ha Miskolc városa fölkérné Móricz Zsigmondot, hogy a város közönségének erkölcsi támogatása mellett írja meg az ősember történetét és dramatizálja azt, az író - felhatalmazott ennek bejelentésére - készséggel tenne eleget ennek a kérésnek." Két nappal később Leszih Andor hosszabb cikkben reagált erre a javaslatra, „Avasi színjáték a kőkori ősemberről" címmel, s magvas mondanivalóval: „írónak, művésznek tökéletesen mindegy, milyen anyagból mit formál, egy a fontos, amit alkot, művészi és gyönyörködtető legyen. Ha ennek az őskori témájú színjátéknak művész, a szó igaz értelmében vett író lesz a szerzője, az akkor kétségtelenül érték lesz, amely érték gyönyörködtetni fog." Az Avas régészeti és idegenforgalmi értékeinek ismertetése után Bródy Sándor konkrét indítványáról pártolóan ír: „...jót ajánlott, mikor Móricz Zsigmondot ajánlotta. Én tudom a legjobban, hogy Móricz Zsigmondot a barlanglakó ősember már több mint egy évtizede nagyon érdekli. Járta a barlangokat, nézte a gyűjteményünket,...ha Miskolcon a múzeumba jön első dolga abba a terembe menni, ahol a kőkori leletek vannak kiállítva. Szemmel láthatólag beleéli magát a kőkorba, meg vagyok győződve, hogy annyira megszínesedett előtte már ez a kor, hogy az egész regény, vagy színdarab készen él benne. Különösen az avasi leletek érdeklik, s az elhagyott műhelyek mögött ott látja az egész életet, szörnyű küzdelmeket, kevés örömöket és nagy tragédiákat. Móricz Zsigmond neve elég biztosíték arra, hogy a színjáték nem élettelen és érdektelen régészeti szellemidézés, sivár és erőltetett korfestés lenne. Az ő roppant erőket és tiszta valóságokat meglátó elméje és művészi írói készsége valóban művészit alkotna. A legutóbbi rádióelőadása is bizonyság arra, mennyire szereti Miskolcot, én azt hiszem, hogy talán a legszebb, mert általa nagyon szeretett témáját dolgozná fel a darabban, mely nagy nyeresége lenne Miskolcnak és a magyar irodalomnak. - Miskolc pedig miskolci értéket adna idegennek is, meg önmagának is."
