Berecz József: Borsod megye és Miskolc múzeumügye a helyi sajtó tükrében (Miskolc, 1999)

totta, hogy bányarobbantás alkalmával egy évezredek óta betemetett barlang boltozatát törték át. A barlangot betöltő, érintetlen földrétegben a próbaásatás során sűrű egymásutánban bukkantak ősállati maradványokra. Számos tüzhelyréteg pedig - amelyeket a hamu- és faszénmaradványok tettek felismerhetővé - az ősember hajdani jelenlétét tanúsította. A további kutatás a rinocérosz, a mamut, a barlangi medve és az óriási gímszarvas csontmaradványait tárta fel. A leleteket behatóbb vizsgálatra a miskolci múzeumba szállították. Ott különleges meglepetést keltett a szakemberek körében, hogy az ősállatmaradványok között rinocéroszfogak is vannak. Erre a környéken még nem volt példa. Az a vélemény alakult ki, hogy a rendkívül értékes lelőhelyet - amelyet a kőbányai munkák állandóan veszélyeztetnek - védelem alá kell helyezni. A műkincsek és régészeti lelőhelyek védelmére hozott törvény alapján a robbantások további folytatását beszüntették. A bánya tulajdonosa készséggel respektálta a tudományos érdeket. A múzeum rendszeresen folytatja a lelőhely kutatását. A barlangnak csak egy kis részét aknázhatták még ki, de máris sok őskori állati csont került elő. Sok olyan van közöttük, amely a tűzhely hamurétegében hevert. Az ősember az általa elfogyasztott állatok csontjait felhasította és kezdetlegesen megcsiszolva eszközként használta. „A kutató maga előtt láthatja az ősvilág életét a leletekből" - állapítja meg a riporter. Az ásatásnak tudományos szempontból a legértékesebb darabja egy csiszolással megmunkált csontár. Ezzel az ősember valószínűleg azokat az állatbőröket lyuggatta át, amelyekbe öltözött. Az elejtett állatok kikészített inaival fűzték össze a bőrökből való ruhát. „Az ásatás fontos leleteire való tekintettel valószínű, hogy a kőbányán félbeszakított munkát a barlang teljes feltárásáig felfüggesztik" - fejeződik be a riport. Újabb külföldi szaktudóst vonzott Miskolcra az avasi ásatások eddig nyilvánosságrajutott eredménye. Július első hetének végén, szombaton és vasárnap J. Bayer, az osztrák nemzeti múzeum régészeti osztályának igazgatója, Hillebrand Jenő kíséretében felkereste az ásatás színhelyét és a múzeumot, ahol az előző ásatások leleteit tanulmányozta. Ezután nyilatkozott a Reggeli Hírlap munkatársának. Kifejtette azt a véleményét, hogy az avasi kőeszközök „a proto Campignien korból származhatnak, amit másképpen ascaloni kultúrának is nevezünk és amely nagyban hasonlít ahhoz a kultúrához, amely Afrikában vette kezdetét. Nincs kizárva, hogy a leletek a diluvium végéről valók. Kétségtelen, hogy Hillebrand professzornak még sikerülni fog Magyarország paleológiájának a története számára felderíteni ennek a leletnek a végleges korkérdését is, azonban akár diluviális, akár alluviális a lelet, Miskolc Európában a lelőhelyek között ebből kifolyólag az első helyet biztosítja magának, de egyszersmind fontos szerepet is nyert az emberiség kultúrtörténetében. Nagyon valószínű, hogy ezen a környéken voltak azok az európai települések, amelyek ennek a világrésznek a világtörténelmi szerepét bevezették. Rendkívül érdekes, hogy ez a nagyjelentőségű lelet ugyanazon a vidéken került napvilágra, ahol a magyarországi paleológiai kutatás ezelőtt negyven évvel kiindult. Mi, külföldiek csak szerencsét kívánhatunk Magyarországnak nemcsak ehhez a lelethez, de ahhoz a tényhez is, hogy Rott Sámueltől, Herman Ottótól Hillebrand Jenőig ilyen kitűnő tudósgárda állt a régészeti kutatás élén... Hogy ehhez a rendkívül nagy fontosságú lelethez a tudomány hozzáfért, nemcsak Hillabrand professzornak köszönhető, hanem a miskolci múzeum vezetőségének is,