Berecz József: Borsod megye és Miskolc múzeumügye a helyi sajtó tükrében (Miskolc, 1999)

nek, akik a múzeumot meglátogatják, helyes képet tudjanak formálni maguknak Miskolc történelméről és kultúrájának jelentőségéről. Miskolc, 1929. június hó 3. Mikszáth Kálmán főispán." A magyar Vidéki Városok Kultúrszövetségének Miskolcon rendezett kongresszusára idelátogató Klebelsberg Kunó kultuszminiszter június 6-án megtekintette a múzeumot is, és elismeréssel szólt annak berendezéséről, különösen prehisztorikus gyűjteményeiről. Megígérte, hogy Budapesten érintkezést keres Berzeviczy Alberttel, a Magyar Tudományos Akadémia elnökével, „hogy a Vigyázó-alapítványból ásatások és kutatások céljaira preliminált 30^10 ezer pengőből a Borsod-Miskolci Múzeum számára is juttasson bizonyos összeget". A nyár elején az Avason tovább folytatott ásatások eredményei sok pontosító megállapításhoz segítették hozzá a kutatókat az őskori bányászattal kapcsolatban. Erről számol be a Hírlap június 16-i riportja, amely már négyhasábos főcímével kiemeli a lényeget: „Az ősember avasi kovabányája a legrégibb bánya Európában." Seemayer Vilmos geológus szakvéleménye szerint az ősember először az Avas oldalában kibukkanó andezittufa rétegekre figyelt fel. Ezekben vulkanikus eredetű kovasavas gőzök hozták létre a kovalerakódásokat. A tufában található kovakő igen alkalmasnak bizonyult szerszámok, fegyverek készítésére. A kovakő kifejtéséhez azonban hatalmas tufamennyiséget kellett összetörni. A felszíni réteg fogytával, egyszerű megfigyeléssel rájött az ősember, hogy a felszínről eltüntetett kovás tufarétegek a hegy belsejében folytatódnak. Ásni kezdett utánuk, s vastag meddőrétegek áttörésével sikerült végre újra kovás tufára akadnia. Az első bányászkodók közvetlenül a jégkorszak után élhettek az Avason, amire abból lehet következtetni, hogy a kőfeldolgozó „műhelyeikben" talált tüzelőhelyek széntörmelékei kizárólag tölgyfa elégetéséből keletkeztek. Tehát jóval korábban, mint a neolitkor jellegzetes fáinak, a bükknek és a kőrisnek jelenlétére utaló égésmaradványok. Az avasi őskor tehát a paleolitkornál későbbi és a neolitkornál korábbi, az úgynevezett mezolit korszak, amely 10-12 ezer évvel ezelőtt lehetett. Közelebbi összehasonlításul: a Szeleta-barlang ősembere előbb élt, mint az avasi ősbányász és kőeszközkészítö iparos. A mostani geológiai kutatás az avasi őskultúra kontinuitására is talált tárgyi bizonyítékot. Megállapítható, hogy a mezolitkor után az itteni kovabányát a neolitkori ember is használta. Felfedezve az elsődleges bányászat nyomait, kiásta azokat a durván kinagyolt eszközöket, amelyek a bányában elhullottak, és ezekből készítette a maga finomabb, csiszolt kőszerszámait. A föld rétegződése tanúsítja a bányaművelés folyamatosságát. Hillebrand Jenő nézete szerint az avasi kovabánya Európa legrégibb őskori bányái közé tartozik. A hónap legvégén egy másik régészeti ásatás irányította a sajtó figyelmét a múzeumra. A témában már specialistának számító Gürtler Curt június 29-én egész oldalas riportban számol be arról, hogy „Ősállatok fogait és csontjait ásták ki a Szuhogy melletti Csorbakő dombon". A dombtetőn a középkorban vár volt, ennek maradványai még ma is láthatók. Tudományos szempontból érdekesebb azonban, hogy a középkori várat népvándorlás kori hármas gyűrűs földsánc közepére építették. A dombot az utóbbi időben köporbányaként hasznosították a helybeliek. A domb tövében terjedelmes kőbánya is van, amelyből évtizedek óta útburkoláshoz, feltöltéshez használt követ fejtenek. A múlt év nyarán hatalmas, ismeretlen állati fogakat találtak a kőbányában, amely leletről tudomást szerzett a miskolci múzeum, ahonnét Megay Géza jött ki ide szemlére. Megállapí-