Berecz József: Borsod megye és Miskolc múzeumügye a helyi sajtó tükrében (Miskolc, 1999)

látnivalók legérdekesebbjeit. „A terem közepén nagy üveges szekrényben a 10-es honvédezred egyenruhái sorakoznak, a békeévek pompás atillájától a háborús csukaszürke zubbonyig, amelyben a 10-es honvédek a harctér borzalmait és a hadifogság gyötrelmeit szenvedték végig." Az egyik sarokban a breszt-litovszki csatatér domborművű térképe látható, a falak mellett pedig zsákmányolt hadiszerek, orosz sapka, vállszalagok, puskák és az ezred plakettjeinek sorozata. Az ezüst kürt, amelyet Miskolc város ajándékozott az ezrednek, a vasárnapi ezredünnepélyen újra meg fog szólalni. Korjellemző a város főispánjának a helyi lapokban megjelent felhívása a múzeum társadalmi erőből való gyarapítása érdekében június elején. Főbb kitételei a következők: „Miskolc szellemi értékeivel, sajnos, nem állnak arányban azok a gazdasági eszközök, amelyekre szükség volna, hogy azt a kulturáltságot, amelyet kifejezésre juttat, megfelelő kultúrintézményekben megrögzíthesse. Miskolcnak ...vannak régi nagy értékű műemlékei, történelmi vonatkozású ereklyéi, régészeti nagy értékű muzeális tárgyai, de nincs olyan megfelelő múzeuma, ahol azokat az ország egész közönsége részére hozzáférhetővé tudná tenni. A fokozódó idegenforgalommal kapcsolatban ezek a hiányok fokozottabb mértékben lesznek érezhetők. A külföldnek alig van olyan kis városa, ahol a város történetére, művészeti életének fejlődésére vonatkozó műemlékek, műtárgyak, festmények, szobrok, műipari régiségek, a város nagy szülötteire vonatkozó ereklyetárgyak ne volnának olyan módon felhalmozva, hogy azok a csak rövid időre is a város területén tartózkodó idegenek számára könnyen hozzáférhetők ne volnának és a várost csak átutazóban látogató idegenekben a város kultúráját, történelmét, jelentőségét illetőleg egy képet ne ébresztenének. A Borsod-Miskolci Múzeumnak hivatása volna, hogy ezeket a műkincseket és emlékeket a városra és a vármegyére vonatkozólag összegyűjtse s a közönség számára hozzáférhetővé tegye. A múzeumegyesületnek sem a város, sem a vármegye, sem az állam támogatásával nem áll módjában mindazokat a tárgyakat, műemlékeket, ereklyéket megvásárolni, amelyeknek a helye a múzeumban volna. Sehol a vidéki múzeumok létesítése nem történik csakis a közjogi vonatkozású testületek: állam, város, vármegye áldozatkészségének igénybevételével. - A vidéki múzeumok, amelyek egy-egy országrész történelmének művészeti és régészeti emlékeit, kultúréletének momentumait tárják fel, csak úgy fejleszthetők magas színvonalra, ha a múzeum céljait és törekvéseit maga a közönség is szeretettel teszi magáévá és a birtokába kívánkozó objektumait önként, szabad letétként a múzeumnak felajánlja. Magam is sok olyan úri háznál fordultam meg Miskolcon és a környéken, ahol sok olyan vonatkozású dolgot, ereklyét, képet, műtárgyat láttam, amelynek megfelelő helye a Borsod-Miskolci Múzeumban lett volna. A legtöbb helyen úgy láttam, hogy meg is volna a készség arra, hogy ezeket a tárgyakat ajándékképpen a múzeumban elhelyezzék, csak éppen senki sem szólt még erről és ennek jelentőségéről nekik. Ezért azt a kérdést intézem a város lakosságához, hogy a múzeum gazdagítása végett, ha birtokukban vannak ilyen muzeális becsű értékek, amelyek valamilyen vonatkozásban a múzeum gyűjteményeihez kívánkoznak, hozzák meg azt az áldozatot, hogy ezeket a múzeumban elhelyezzék, hol azok az egész közönség számára hozzáférhetővé válnak, s gyűjteményes voltukban alkalmasak lesznek arra, hogy majdan azok az idege-