Berecz József: Borsod megye és Miskolc múzeumügye a helyi sajtó tükrében (Miskolc, 1999)
Ismét érdeklődést keltő régészeti tudósítás olvasható a Reggeli Hírlap november 4-i számában: „Egy legenda nyomán hatezer éves őskori leletet ástak ki Mezőcsáton" címmel. Az alcím szerint pedig „A kincsmutató táltos" meséje vezette nyomra a kutatókat. Mezőcsáton az öreg Pásti Mihály azt mesélte a falusiaknak, hogy az ő ükanyjának télvíz idején egy öregasszony képében „megjelent a táltos". Azt mondotta neki, hogy ha megfogadja a szavát, szerencséje lesz, - fonjon egy karika orsó kendert cérnának és ő majd elvezeti a nagydombhoz, ahol kincs van elrejtve. A hideg téli időben a táltos az udvarra feküdt. A hó lassan befedte. Elkészült a fonás. A táltos kilépett a hótakaró alól és az asszony kezébe adta a cérnát, vezetni kezdte. Az ment utána, de közben eszébe jutott, hogy aki pénzt talál, nem lesz hosszú életű. Nem akart hamar meghalni, hát eleresztette a cérnát, mire a táltos eltűnt. Azóta is azt tartják a mezőcsátiak, hogy a környéken kincs van elásva. A valóság az, hogy a község környékén évek óta előbukkannak régészeti leletek. A régi legenda nyomán a közeli napokban vitéz Lengyel László földbirtokos a Pástidombnak elnevezett halmon kutatott. Pénzkincsre ugyan nem akadt, de próbaásatása meglepő eredményt hozott: a domboldalban egy neolitkori telepet fedezett fel. Rendkívül sok lelet került felszínre: átfúrt csontkalapácsok, állatcsontból készült szúró szerszámok, szarvasagancs tőr, kavicsból készült átfúrt amulettek, és egy úgynevezett tűzikutya, amelyre az ősember főzőedényét állította. A Pásti-dombból kiásott leleteket beszállították a miskolci múzeumba, egy másik csati domb földjében talált bronzkori leletekkel együtt. A Bükk barlangjaiban folytatott régészeti kutatások sokáig háttérbe szorították a miskolci Avason korábban végzett s szintén eredményes ásatásokat. Most késő ősszel azonban az Avasrendező bizottság a hegy gyakrabban látogatott részein planírozási munkálatokat végeztetett, a régi gyakorlathoz híven értesítve a múzeumot a munka közben előbukkant, megvizsgálásra érdemesnek ítélt leletekről. A múzeum szakemberei további kutatásra érdemesnek találták az Avas azon részeit, ahol korábban a Gálffy Ignác által folytatott ásatások a jégkorszak emberére utaló leleteket vetettek felszínre. Az új ásatásokba bevonták Hillebrand Jenőt is a Nemzeti Múzeumtól. A mostani kutatások színhelye az Avastetőn, a Pfliegler-villákkal szemközti terület volt. Az első kutatóárkot az új avasi plató oldalán öt méter hosszúságban és kb. négy méter mélységig ásták. A felső földrétegben sok kovaszilánkot és olyan kőeszközöket találtak, amelyeken az ősember keze munkája kimutatható. Közöttük kiélezett marokkövek, ék alakú vakarok, kovapengék, fűrész-szerü eszközök fordulnak elő. A másik kutatóárokból egy babérlevél alakú penge és egy neolitkori csiszolt kőbalta került felszínre. Az igazi meglepetés azonban a kutatóárok legalsó rétegében érte a tudósokat. Hatalmas kövekkel körülrakott és ülőpaddal ellátott mélyedés tárult fel a csákány nyomán. „A padok között nagy halomban egymásra szórva ezernyi kőeszköz feküdt, mindegyike a megmunkálás kétségtelen jeleivel." A rendkívüli leletről riportban beszámoló Gürtler Curt, a Reggeli Hírlap munkatársa a szakemberek feltételezését érdekfeszítő stílusban így fogalmazza meg: „Ez az ősember fegyvermühelye, eszközgyára volt. Itt dolgozta ki kagylós törésű kovából és obszidiánból gondosan pattintgatva kőeszközeit úgy, hogy a kőzetekre alkalmazott ütések által azokból addig tördelt szilánkokat, míg az eszközök a kívánt formát el nem nyerték." A riporter idézi Hillebrand Jenő nyilatkozatát is a nagy fontosságú ásatásról:
